Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 3. szám - A KATEDRÁRÓL - Szaniszló, Inocent-Mária V.: Esterházy Miklós megtérése és a nagyszombati jezsuiták missziós munkája Sopronnyéken

92

Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008)

sát: 1645. szeptember 11-én Nagyhöflányban (Großhöflein) meghalt. Nagyszombaton temették el.

De térjünk most vissza fejtegetésünk kiindulópontjához. A jezsuita misszió rendkívül sikeres volt ebben az országrészben, amit nem csak a máig is élő hit, hanem a Sopronnyékről elszármazó, az egyházat gazdagító elhivatottak szokatlanul nagy száma is tanúsít. (Ez a papokon túl egy egész sor rendtagot jelent, mind ferenceseket, mind cisztercieket.) Maguk a jezsuiták 1624-ben települtek a faluba, és egészen 1646-ig dolgoztak itt. Ebben az időszakban a község temploma a protestánsokhoz tartozott, ezért a katolikus hívők a jezsuiták segítségével felépítették az egyház földjén a Szent Györgynek szentelt kápolnát. A jezsuiták később vezetésük alá vonták a falubeli templomot is, és az egyházközség - mind külső, mind belső - felújítása után hagyták el a települést.^ Munkájuk eredménye mind a mai napig látható. Látható az ünnepségeken, például amikor az úrnapi körmenet a falu egészén átvonul: a legények - mindmáig hajdúviseletben - az Esterházy herceg által adományozott zászlóval kísérik az oltá- riszentséget, és később, amikor a délutáni ünnepi megemlékezésre visszatérnek, az ünnep tiszteletére meglengetik a súlyos, 37 kilogrammos zászlót. Hitük egyik gyümölcse az istentiszteleteken való viszonylag nagy arányú (52% feletti) részvétel és az állandó, egész napos adoráció, imádkozás a falu templomának mellékkápolnájában.

Érdemes még megemlékezni Franz Wohlmuthról, aki 1919. június 5-én, a Tanácsköztársaság alatt halt mártírhalált. Wohlmuth atyát (1855-1919), akinek egyházmegyéjéhez akkoriban az Őrvidék legnagyobb része tartozott, a Győr melletti Császáron kötél által végezték ki, mint ellenforradalmártjs Josef Zipser, a község esperese krónikájában megjegyzi: „Az emberek visszatérése a katolikus valláshoz jelentőségteljesen tanúsítja a misszionáriusok baráti tevékenységét, akik prédikációikkal mérvadóan segítették azt, hogy az emberek szabad akaratukból térjenek vissza a katolikus hithez.”* 16

E tanulmánnyal mindazokat kívántam bemutatni, akik a nehéz időkben tanúságot tettek a hit mellett, és akik tetteinek gyümölcse mindmáig érezhető. Csak ilyen módon lesz értékelhető a mi munkánk értelme és hatása is az utánunk elkövetkezendő időkre.

h Gruber, 1979.72.

's Haspel, Konrad: Für Euch abgemüht. Wien, 2002. (Sonderband, 2.)

16 ZlSPER, JOSEF: Kronik der Pfarrgemeinde. Nr. 10.