Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Papp, Julien: 1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom
1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom 99 tásával, két héttel később pedig arra figyelmeztette hallgatóságát, hogy az egyenlőség polgári társadalomban csak törvény előtti egyenlőség lehet.”If> Az történt ugyanis, hogy sok helyen, vidéken és városokban, a lakosság szegényebb része minden adó megszüntetésével, sőt a magántulajdon felszámolásával azonosította a hűbériség eltörlését. A papok szintén fontos szerepet játszottak a parasztmozgalmak leszerelésében, amik ezidőtájt szórványos földfoglalásokban is megnyilvánultak. Sopronban például egy ferences szerzetes feljegyezte naplójában, hogy „a földmívelők a város rétjét elfoglalták, ökreiket nemzeti kokárdával ékesítvén, reá hajtották a város vetéseire, a nemzetőrségtől a zászlót elragadták, s elől vitték három dobostól kisértetve, úgy hajtották kokárdás ökreiket”.16 17 Ha legtöbbször az alsó papság teológiai perspektívában látta a forradalmi változásokat, úgy fogta fel ezeket, mint az evangéliumi testvériség eljövetelét, voltak papok, akik profán irodalmi tevékenységre adták fejüket, vagy akik a szószékről minden vallásos konnotáció nélkül magyarázták a politikai eseményeket. Létezik aztán egy, az 1793-as francia „vörös papokhoz” hasonló kategória,18 amely az egyház belső kritikájához kapcsolódik. Ennek a radikális alsópapságnak az egyik reprezentánsa, Mujszer József 1849-ben „A gyámság alól felszabadult katolika egyház teendője Magyarországban” címmel kiadott brosúrával vált nevezetessé.19 A füzet kilenc cikkben foglalja össze a radikális papságok programját és követeléseit. Mindjárt az elején lesújtó képet fest a püspökökről és örül, hogy ezek nem támaszkodhatnak többé a Habsburg monarchiára, mivel ezentúl az állam a népszuverenitás elve szerint fog működni. Mujszer állítja, hogy a felső klérus tagjai mindig is a Habsburg-ház cinkosai voltak a nemzeti függedenség ügye ellen, és hogy „a jezsuitizmus befolyása alatt magának a titkos políciának műszerévé aljasultfak]”, kikel a fényes márványpaloták, valamint általában a püspökök pompaszeretete ellen, és meg van győződve, hogy a nép közömbösen fogadná utóbbiak javainak elkobzását, kiváltságainak megszüntetését. A papság erkölcsi züllésével ellentétben dicséret illeti nála a házasság intézményét és az átlagember életvitelét, valamint — ahogy ezt általában a radikális papság szószólói vallják — szerinte a cölibátus úgy tekintendő, mint a legsúlyosabb vétek az emberi természet és az állam érdeke ellen. Egy másik hasonló bűn az a dogma, miszerint a felszentelt pap nem léphet ki szolgálatából akarata szerint. Továbbá Mujszer azt is szerette volna, ha az egyházi szertartások nyelve a nép nyelve lenne 16 Uo. 17 Uo. 18 DOMMANGKT, MAURICE: Enrages et curés rouges en 1793. Jacques Roux. Pierre Dolivier. Paris, 1993. 169. p. 19 FAZEKAS Csaba: Ismeretlen egyházpolitikai röpirat 1849-ből. In: Magyar Könyvszemle, 2001. 4. sz. 454-466. p. [URL: http://mek.oszk.hu/02200/02214] 2008. március 8.
