Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Papp, Julien: 1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom
100 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) és elítéli az olyan dolgokat, mint a böjtölés vagy a fiilbegyónás, ami — különösen a búcsújáró helyeken — „több botrányt, mint buzgóságot” okoz. Ugyancsak ellene volt a szerzetesek tétlenséghez és lustasághoz vezető szegénységi fogadalmának, a kolduló rendek tevékenységének, melyek arra vezettek, „hogy babonákat terjesszenek a nép körében az adományok kicsikarása-kicsalása érdekében”. Kiállt még a polgári ruha és a szakáll viselése mellett, mert amint írja, „a valláshoz most se tartozik, mint előbb se tartozott, hogy valakinek simára borotvált, vág}' szőrrel benőtt pofája van-e”. Ami az állam és az egyházak viszonyát illeti, Mujszer még a kormányt is bírálta, mivel ez fizetné a klérust csak azért, hogy' megnyerje jóindulatát és a társadalmi békét. Számára a szekularizáció nem központi kérdés. Amint írja, az egyház függedenségének megőrzéséhez az szükséges, hogy az állam „úgy' tekintse a vallást, mint valamely filozófiai irányzatot, az egyházat pedig mint filozófiai társulatot, hasonlóan kezelje, mint bármely társadalmi egyesületet, kereskedelmi társaságot stb.” Ellentétben más radikális elemekkel, akik ellene voltak, hogy a kléms földet birtokoljon, szerzőnk nem tagadja ennek jogosságát, feltéve, hogy az ingatlan ne járjon kiváltságokkal és a társadalom hasznára legyen. Mindenesetre azok, akik papjaikat megválasztották, kötelesek lennének őket eltartani pénz- és természetbeni szolgáltatásokkal. Mujszer József egy' veszprémi egyházmegyéhez tartozó plébánián szolgált. Ennek püspöke, Zichy Domokos, „a leghatározottabban elutasított minden lényegi változást”, ami papjait foglalkoztatta, és amikor nyomásukra összehívta az egyházmegye tanácskozását, kikötötte, hogy kizárólag az általa meghatározott témákról lehet vitázni, és hogy a küldöttek legfeljebb tanácskozási joggal bírhatnának. Ebben a légkörben választották meg Mujszert Somogy' megyében országgyűlési képviselőnek 1848 júniusában. Az országgyűlésben a népiskolai törvény' vitája során tett felszólalásaival hívta fel magára a figyelmet, ez a kérdés foglakoztatta leginkább. A közös iskolák tervezete mellett érvelve felhozza például személyes tapasztalatait: falujában három nyelv és négy vallás létezik — mondta — és az ilyen iskola áthidalhatná ezeket a különbségeket, egyben tompítaná a felekezeti ellentéteket. Nem helyeselte egyébként a tervbe vett intézkedések elnapolását azon a címen, hogy küszöbön áll a háború, továbbá ugyanilyen eltökéltséggel követelte az állam és az egyházak szétválasztását, ami elengedheteden feltétele lenne annak, hogy az oktatás költségei a közadókból fizetessenek. Végezetül megemlítendő, hogy' a 48-at követő történetírás — mind a dualista koré, mind a két háború közöttié — eléggé lényegtelen jelenségként tüntette fel a forradalmi idők radikális papságának szerepét.20 1928211 Z.AKAR PÉTER: Forradalom az egyházban? A radikális papság 1848-49-ben. In: Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon, 1948-1918. Szerk.: SARNYAI CSABA MÁTÉ. Bp., 2001.