Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Papp, Julien: 1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom
1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom 93 hadsereget és 1849. augusztus 13-án a fegyverle tétel megpecsételi a szabadságharc sorsát. Földrajzilag a magyar forradalomnak három neuralgikus pontja volt ; Bécs, az osztrák főváros, ahol a központi kormány székelt, innen irányítva Csehország és Magyarország adminisztrációját Habsburg fennhatóság alatt; aztán Pest és Buda, a Petőfi és társai köré tömörült radikális fiatalság legaktívabb központja, az ő akciójuk, és nevezetesen a cenzúra engedélye nélkül kinyomtatott 12 pont lett a március 15-ét kirobbantó esemény; a harmadik központ a magyar főváros, Pozsony (Pressburg, ma: Bratislava), ahol a francia rendi országgyűlésnek megfelelő diéta ülésezett. Ennek felső tábláját a főpapok és a mágnások, az alsótáblát pedig a köznemesség, a városok és az alsó papság képviselői alkották. Az 1847 novembere óta ülésező országgyűlés munkálatai az események hatására felgyorsultak, úgyhogy a Kossuth Lajos vezette liberális ellenzéknek sikerült egy egész sor politikai reformot és a hűbéri szolgáltatások eltörlését kiharcolnia, amit aztán a király április 11-én szentesített. Ekkor a diéta véglegesen feloszlott és júliustól kezdve a vitákat, majd az ország védelmének a szervezését a cenzusos szavazattal megválasztott népképviseleti országgyűlés vitte tovább. Az itt felvázolt általánosságokon túlmenően részletesebben kívánunk foglakozni a katolikus klérusnak a forradalommal szembeni magatartásával, ami nagymértékben felöleli a laicizmus témáját, hűvel a klérus gazdasági, erkölcsi és szellemi hatalom, szószólói jelen vannak a politikai küzdelmek minden érzékeny pontján és állásfoglalásaik jól kifejezik az egyház és a forradalmi átalakulások eredményeként létrejött magyar állam viszonyát. Emlékeztetni kell arra, hogy a 16-17. században az ország törökök által megszállt középső és keleti részében a kálvinista és lutheránus tanok elég szabadon terjedhettek, míg a Habsburg fennhatóság alatt maradt nyugati részben igen erős katolikus ellentámadás bontakozott ki.2 így a törökök kiűzése után az ország politikai egységének visszaállítása az ellen- reformáció jegyében zajlott, a protestánsok erőszakos megtérítésével és vallásszabadságuk drasztikus korlátozásával. Egy alapvető rendelet, a III. Károly király által 1731-ben kiadott Carolina Resolutio kötelezte a protestánsokat a katolikus egyházat illető minden járandóság fizetésére és annak ünnepein való részvételre, papjaikat katolikus hatóságok ellenőrizték és nem tölthettek be közhivatalt, ha nem tettek esküt Szűz Máriára és a katolikus doktrína egyéb tényezőire. 2 FAZKKAS CSABA: Az állam és az egyházak kapcsolata Magyarországon — egykor és ma. Kézirat. Elhangzott az „Egyházak és tolerancia Magyarországon” c. konferencián, Budapest, 2007. december 5. Online: www.fazekascsaba.hu — 2008. március.; KECSKEMÉTI KÁROLY: Szabadságjogok a magyar liberálisok reformterveiben (1790-1848). In: Aetas, 2000. 1-2. sz. [URL: http: // www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/aetas] 2008. március 8.
