Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Papp, Julien: 1848 Magyarországon: a katolikus egyház és a forradalom
94 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) Mária Terézia (1740-1780) uralkodása idején pedig az egyházpolitika egy új ideológiával, a Regnum Marianummal gazdagodik, ami szerint az államalapító István király halálakor országát a Szűz Máriának ajánlotta, összekapcsolva ilyen módon a vallásos hűség és a polidkai engedelmesség fogalmait. Ha II. József (1780-1790) felvilágosult abszolutizmusa el is ismerte a felekezetek sokféleségét, biztosítva többek közt a protestáns egyházak belső autonómiáját, a katolicizmus továbbra is államvallás maradt a szokásos hatalmi eszközökkel és előjogokkal. A hosszú megszakítás után 1825-től ismét ülésező országgyűlés vitáiban a liberális ellenzék megpróbált a törvénykezés útján elégtételt szerezni több kérdésben, mint például a vegyes házasságok és az áttérések, vagy a vallási egyenlőség ügyében, ami szükségszerűen felvetette az állam felekezeti semlegességének igényét. Ezen kívül első ízben merültek fel olyan kérdések, mint a polgári házasság, a zsidók emancipációja és az egyházi javak szekularizációja. Ez utóbbinak négy fő célkitűzése volt: a főpapi jövedelmek megadóztatása, a papi tized eltörlése, a püspöki jövedelmek egy részének és az üresedésben lévő egyházi javak jövedelmeinek közcélokra való fordítása.3 A különböző követelések a katolikus klérus szinte egyöntetű ellenállásába ütköztek. Az egyházi javak sérthetetlenségét illető, több mint két évtized során felhozott érveket úgyszólván szintézisbe foglalta 1848 tavaszán Danielik János, a Religio és Nevelés szerkesztője.4 Szerinte az egyházi javak ugyanolyan természetűek mint általában a magántulajdon, és még a parlamentáris eljárás se törvényesítheti a szekularizáció „bűnét”. Figyelmeztetett, hogy „a kommunismus terjed, és szelleme a társaság legalsóbb rétegeiben izzó lávaként hömpölyög”, illetve bog}' az egyházi tulajdon megsértése ötletet adhat a népnek a világi magántulajdon elleni támadásra is. Márpedig a pesti események után, az országgyűlés által elfogadott intézkedések forgatagában sor fog kerülni az egyházi dézsma eltörlésére is, annak ellenére, hogy a püspökök végül fenntartották álláspontjukat, miszerint az egyház legrégibb és legalapvetőbb tulajdonjogáról van szó. A történetírás sok vonatkozásban elhallgatta ezeknek a márciusi napoknak a hangulatát és egyéb realitásait, és sajátos mítoszt gyártott a klérus állítólagos áldozatvállalásából. így a két háború közt, a Horthy- rendszer keresztény nemzeti kurzusának megfelelően elterjesztették azt a magyarázatot, miszerint 1848-ban a katolikus egyház teljes mértékig azo3 KOMÁR ÉVA: Az egyházi birtokok szekularizációjának terve a reformkorban. In: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei, 2. 2001-2002. évi dolgozatok. Szerk.: FAZEKAS CSABA. MISKOLC, 2002. [URL: http://mek.oszk.hu/02100/02125] 2008. március 8. 4 CSORBA László: Jogvédelem vagy kiváltságvédelem? Danielik János az egyházi vagyon „jogi természetéről” 1848-ban. In: Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon, 1948-1918. Szerk.: SARNYAI CSABA MÁTÉ. Bp., 2001. [URL: http://mek.oszk.hu/04600/04672] 2008. március 8.
