Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása Magyarországon 1945 és 1989 között
Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása 81 lakosok) eltérnek a fentebbi két kisegyháztól26, amelynek részben az életkori megoszlásban lévő különbségek lehettek az okai. A szabadegyházi típusú közösségekhez tudatos döntés révén lehet csatlakozni, ezért az adott felekezethez tartozó családokban felnövő gyermekek általában 15 és 30 éves korukban keresztelkednek meg. A korlátozott hitterjesztő tevékenység miatt nem adventista háttérből érkezettek aránya lényegesen csökkent 1950 után, és a társadalmi nyomás miatt a hitehagyások száma emelkedett, amely elsősorban a fiatal és a gazdaságilag aktív középkorosztályt érintette. így a 15 és 30 év közöttiek aránya a társadalomban mérteknél lényegesen alacsonyabb, míg az idősebb korosztályé magasabb volt a két vallási entitásban. Következménye a hajadonok/nőtlenek alacsonyabb és az özvegyek magasabb aránya. A Hetednapi Adventista Egyház a hatvanas évek második felében elöregedő közösséggé vált. Tagságának 46,4%-át hatvan év felettiek alkották. Csaknem ugyanekkora (45,2%) a középkorosztály (30-60 év), amelyen belül az idősebb generáció (31-40 év: 10,8%, 41-50 év: 15%, 51-60 év: 19,4%) jelentősebb hányadot alkotott. A fiatalok (30 év alatt — 7,6%) elhanyagolható arányban képviselték magukat. A nazarénusok esetében az idős és a fiatal korosztály valamivel magasabb (49,3%, illetve 7,6%), míg a középkorosztályé alacsonyabb (40,3%). A nazarénusok körében a 30 év alattiak nagyobb aránya a magasabb nazarénus gyermekszámmal állhat összefüggésben. A szabadegyházi jelleg következménye, hogy a társadalomban a fenti vallásközösségekhez viszonyítottan magasabb a 30 év alattiak, és alacsonyabb a 30-60 év és a 60 év felettiek aránya.27 Az életkori adatokból következik, hogy a tagság közel kétharmada (64,4%) nyugdíjas. A nőknek pedig 79,1%-a nyugdíjas korú. Az adventisták az alacsonyabb társadalmi rétegből kerültek ki, amit tükröz, hogy a munkaviszonnyal rendelkezők fele betanított munkás (adventisták 2,9%- a), segédmunkás (5,9%) és mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag. A társadalmilag előnyösebb helyzetben lévő szakmunkások (9%) a dolgozók negyedét alkották. Az adventisták töredéke volt értelmiségi, irodai dolgozó (3,3%), illetve „önálló” (2,4%). Az értelmiségiek, vezetők és a középszintű szakemberek között a férfiak száma kétszer meghaladta a nőkét. Hasonló arányok figyelhetők meg a szakmunkások (64%-36%), termelőszövetkezeti tagok (71,5%-28,5%), „önállók” (73,2%-26,8%) között. Nők javára van eltérés az irodai dolgozók (86,2%-13,8%) esetében. Bár a betanított munkások (62,5%-37,5%) és a segédmunkások (58%-42%) között magasabb a nők aránya, de az országos ádaghoz képest a férfiak túlrepre2fl A társadalomban 1970-ben a 15 évnél idősebb lakosok körében a hajado- nok/nőtlenek aránya 20,7%, a házasoké 66,7%, özvegyeké 9,5% és az elváltaké 3%. 27 A magyar társadalomban 1970-ben a 0-29 év közöttiek aránya 44,7%, a 30-59 év közöttieké 38,3% és a 60 év felettieké 17%.
