Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában
Sombori József egyházi beszédei 11 (1729-1801), Klenák Nárcisz (1741?—1805), Molnár János (1728-1804), Simon Máté (1743—1818) és mások. Velük ellentétben ő már nem csak elítélendő jelenségeket lát az új korban, hanem sok pozitívumot is, amely az egyház számára is hasznos (tudomány és oktatásügy fejlődése, egészséges életmód, tolerancia stb.).42 Természetesen ő is sokszor bírálja az új korszellemet és az erkölcsök lazulását, és főleg az egyházellenességet. Elmarasztalja azokat a híveket, akik engednek a kísértéseknek, elhanyagolják a templomot és a misét,43 már nem szívesen hallgatnak prédikációt,44 keresik a rossz társaságot,45 * és csak az „új módi” kedves nekik.411 Szomorúan látja az erkölcstelenné váló életet, a „kávéházak előtt áncsorgó emberkéket”,47 hogy már nem divat „a jót szorgalmatosán tanulni”, hanem Krisztus tanításából is csak a nekik tetsző részeket válogatják ki.48 Az egykor oly természetes erkölcsiséget megromlottnak látja. Például a könyörületesség szerinte csak akkor uralkodhatott az ember szívén, „midőn ennek útjait a törvények hibás képzetei meg nem vesztegették; midőn ennek eredeti természetét a babonaság meg nem alatsonitotta, és erejét a rossz nevelés vagy valamely gonosz indúlat meg nem kisebbítette”.49 Egész működése azt az erőfeszítést tükrözi, hogy a megváltozott világban az erkölcsre neveljen, a katolikus hitet vonzóvá tegye, az ész és a hit harmóniáját bizonyítsa, és a katolikus tanítást a természetes értelem eszközeivel megalapozza, hiszen „a Keresztény Hitvallásnak szentsége szépen megegyezik az emberi józan bölcsességgel”.50 Különleges gondolata, hogy a tudomány csak akkor lesz hasznos, ha nemcsak alázattal, hanem szeretettel is végzik: „A mi a napfényben a meleg, a főidben a nedvesség; a mi az ételben a só [...] éppen az a tudományban a szeretet”.51 42 Hasonlóan vélekedik prédikációs kötetének előszavában a kortárs Bogyai Mihály is: „Az el-múlt századot, leg-inkább az ő utóbbi esztendeire nézve méltán Túdósok, s Tudományok szapora Szülőjének lehet nevezni. [...] nem elhiszem, hogy egy századot-is leljünk-fel az el-múltak közüűl ollyat, mellyben fő-képpen édes Magyar Hazánkban, mind minden Kézi-múnkák, és Mesterségek annyira tsinosíttattak, s képesen módosíttattak volna; mind pedig annyi szapora hasznos mindennémű szép, és éles Tudomány-béli gyűjtemények írásban, és nyomtatásban keltek volna délszinre, sem mint keltek az el-tűnt minapi században.” BOGYAI MIHÁLY: Vasárnapi prédikátziók. Első rész. Vátzon, 1809. A keresztény olvasóhoz. 43 Sombori. III. 323. p. 44 SOMBORI. I. 368-369. p. 45 Sombori. III. 324. p. 4,1 Sombori. I. 376. p. 47 Sombort. II. 92. p. 48 Sombori. II. 120. p. 49 Sombort. II. 168. p. 50 Sombori. II. 200. p. Hasonlók: I. 101., 105., 145., 235.; II., 212. p. 51 Sombort. 1.190. p.
