Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában

12

Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008)

Törekszik a hívek felvilágosítására, ugyanakkor állítja, hogy az igazi világosság csak Krisztus, és az ő egyházának tanítása.52 „Jaj az embernek ész nélkül — jaj az észnek Isten nélkül” — vallja.53 Bírálja a természetfölöttit figyelmen kívül hagyó tudományt, amely „az igaz világosság Tudománnyá ellen a megvilágosodásnak hamis nevezete alatt zászlót mer emelni”.54 A pusztán evilági tudomány képviselői ugyanis szerinte lelki vakságban szenvednek.55 Ügy véli: a mai megvilágosultak csak gúnyolódni tudnak a jó és szent dolgokkal,56 és az emberszeretet álarcában valójában az emberiség gyilkosai: „Oh tü testnek, és világnak márvány szívű Bölcsei! tű, kik szüntelen az emberszeretetet forgatjátok szentségtörő nyelveteken, és író toliatokon, azonban pedig több, mint ördögi mesterséggel, a szeretet palástja alatt az embert megölitek, midőn [...] el akarjátok vele hitetni, hogy nincsen Isten, nincsen örök élet, nincsen feltámadás.”57 Sokszor bírálja a „kevély filozófusokat”, akik „világi tudományokkal mód nélkül büszkélkednek, megvetvén a boldogság igaz tudományának fontos esméretét”,58 akik a hit titkait értelemmel akarják kritizálni.59 Hangsúlyozza, hogy nem csorbítja az emberi szabadságot az Istentől való függés. Sőt, pontosan a „zabolátlan” gondolkodás vezet a legalacsonyabb szolgaságra.60

Nemcsak pedagógusi és iskolateremtési erőfeszítései, hanem prédikációi is bizonyítják, milyen jelentőséget tulajdonít az oktatásnak és a nevelésnek. Több beszédet szentel teljes egészében a helyes nevelésnek. De gyakran a legkülönbözőbb témájú beszédekben, még a temetési beszédekben is a nevelés fontosságáról értekezik. Gróf Földvári Terézia búcsúztatása alkalmával az elhunytról alig tudunk meg valamit, de annál többet a keresztény leány erényeiről és neveléséről.61 Ferenc császár elgondolásával megegyezően az új szerzetesi eszményt ő is a nevelő szerzetesekben, és nem a szemlélődő rendekben látja.62 Sokat gúnyolódik a megváltozott nevelési elveken, és az országos elöljárókat is felszólítja a helyes nevelés előmozdítására: „Tű, kik a Haza boldogságáról tanácskoztok! el ne felejtkezzetek arról, a mi legszükségesebb; az Ifjúságnak erkölcsi, és nemzeti jó Neveléséről. Nem szóllok a módi nevelésről. Idegen nyelvek, musika, táncz, s több eféle a külső embernek pallérozódásá- hoz tartoznak: a Nevelésnek valósága pedig a belső embernek formálása;

52 Sombori. I. 338. p.

53 Sombort. I. 93. p.

54 Sombori. 1.181. p.

55 Sombort. 1.193. p.

56 Sombori. III. 29. p.

57 Sombori. III. 342. p.

58 Sombort. 1.182. p.

59 Sombori. 1.187., 235. p.

60 Sombori. 1.190., 342. p.

61 Sombori. III. 348. p.

62 Sombori. III. 387. p.