Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Ritus Caenae Dominicae - borsodi imádságokkal (1713 - ante 1775)
24 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) san nem volt egyedi, de jelenleg nincs nyilvántartott, önálló nyomtatványként megjelent párja az itt közreadottnak. Könyörgés és testület Hogyan és hol illeszkedett az ordináló zsinat ünnepélyes szertartásába ez a két imádság? Erre a nyomtatványban semmi utalás nincs, legkevésbé rubrika. Egyetlen liturgiatörténetünk keveset segít az ilyen megoldatlan kérdésekben.23 Későbbi szokásokra gondolva sem állapíthatunk meg kétségtelen összefüggéseket.24 Szerteszórva találunk adatokat régebbi közleményekben, és természetesen lehetnek máig lappangó levéltári források, amelyek segítenek, hogy alapos ismeretek után összerakhassuk az ordiná- ciós szertartás fő vonalai mellett az egyes elemek részleteit, változatait. Eddig néhány formula (esküminta, tanúsítvány, felhatalmazás, intelem) latin vagy magyar szövegét közölték, vág)' csak a szertartással mindenkor kapcsolódó vitatkozásra utaltak, esetleg a vizsgára kitűzött tételeket is felsorolták. Nem is igen várhatunk mást, a gyér források ennyit tartalmaznak, vagy az ordináltak névsora mellett csupán a bizonyítvány taksáját szabályozták. Az ordináció sokáig nem gyülekezeti (vagy mai értelmezésben közegyházi), hanem a középkorból örökölt és megőrzött, de evangéliumi és szándéka szerint őskeresztyén módon újraértelmezett szertartás volt. Hierarchikus felépítésű lelkésztestületet illető eljárásnak mondhatjuk mindazonáltal. Nem feltétlen ellentmondás ez, mégis figyelmeztet arra a kérdésre, amelyet már Révész Imre megfogalmazott, hogy' vajon tényleg presbiteri rendszerű-e a mi egyházunk? Le kell mondanunk arról, hogy e két imádság ürügyén kiterjesszük vizsgálódásunkat a püspökök és esperesek szentelésére. Pedig szintén része az értelmezésnek, hogy magasabb tisztségre külön szertartással avatunk. Ehhez adódik a fogalmi keveredés. A gyülekezeti (puritánjaink által kezdeményezett) és a középkorból örökölt lelkés^testü/eti presbitérium értelmezése sokszor azonosul. Hajlamosak vagyaink a mai rend visszavetítésé- re. Holott ez a kettő a lelkészek szolgálatba állításával, szentelési szertartásával kapcsolatban semmiképpen nem azonosítható. 23 BhNKDEK SÁNDOR: A magyarországi református istentisztelet múltja. Orisziget, 1971. —Az egyházszervezeti kérdésekre ld. még: MIKLÓS ÖDÖN: A magyarországi egyházalkotmány' kialakulása a reformáció századában. Pápa, 1942.; UŐ: Ősi egyházalkotmányunk védelmében. [I.] Válasz Zoványi Jenő [...] röpiratának ellenem irányuló részére. Pápa, 1943.; UŐ: Ősi egyházalkotmányunk védelmében. II. Válasz Zoványi Jenő: Mit értettek presbyterium alatt aló. században? Című tanulmányára. Pápa, 1944.; DlENES DÉNES: Tanulmá- ny'ok a Tiszáninneni Református Egy'házkerület történetéből. Sárospatak, 1998. 24 Ebből az okból mellőzöm a 19—20. századi szertartás ágendabeli szabályozására való hivatkozást, ennek problematikája külön tárgyalást igényel.