Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - RECENZIÓ - Dankó Imre: Acta Historiae Litterarum Hungaricum
Recenziók 219 kora újkori német-magyar kulturális kapcsolatok történetébe^ című tanulmányával. 33-40. p.).2 A szerzők, vagy még inkább a szerkesztők, ha csak lehetett, tartózkodtak attól, hogy a XVI-XVII. századi munkálatokat párhuzamba állítsák napjaink társadalmi-kulturális viszonyaival, még inkább törekvéseivel. Mint ahogy például H. Hubert Gabriella se teszi a 7.soltáréneklési vita a 17. s^á^ad kompén című tanulmányával (85-96. p.). Holott a közelmúltban is, de hatásait tekintve még napjainkban is eleven, élő probléma a Magyar Református Egyházban lezajlott úgynevezett „ritmikus zsoltár” pártiak Karácsony Sándor, Arokháty Béla, Aprily Lajos, Kövendi Dénes, „Exodus Zsoltár” stb. vívtak a „konzervatívokkal”. A vita különben irodalom- történeti alapozottságú volt annakidején is. Tolnai Dali János Syencsj Molnár Albert költői tehetségét, művészi nagyságát, zsoltárfordításai szépsége- művészi volta mellett hitelességét is kétségbe vonva támadta az „éneklési vitában” Szenczi Molnár Albertet és barátait. Természetesen minden időben megvoltak Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításainak (és azok dallamainak!) tekintélyes védelmezői is. Az újabb Szenczi Molnárt védelmezők, tisztelők és messzemenően elismerők közt felvetődött egy új, korábban kevésbé hangsúlyozott szempont; az, hogy Szenczi nem csak fordító, hanem felettébb jó és képzett költő is, tehát művész is volt. Általában nem számoltak azzal sem kellőképpen, hogy Szenczi Molnár mélyen vallásos ember volt; jelen esetben teljesen azonosult az Istent dicsőítő zsoltárok szerzőjével és magukkal a szent zsoltárokkal, az O-szövetség isteni világával. Minderről irodalmunk és irodalomtörténetünk legnagyobb alkotóival egyetértésben és idézve is őket, utalva is rájuk Aprily Hajos és Arokháty Béla írt egy-egy nagyszerű bevezető tanulmányt az Incye Gábor által összeállított és kiadott S^encsj Molnár Albert című emlékkötetében, 1939-ben.3 Nagyon érdekesen ennek az újabb, a XVII. századi vitához oly sokban hasonló vita egyik nagyon bántó érvelésének, a Szenczi Molnárféle zsoltárfordítás művészi voltának bizonyítására 1984-ben az akkor induló fiatal irodalomtörténészeink egyikének feltűnt, hogy a Szenczi-féle zsoltárfordításoknak „csak szövegkiadása” mindezidáig nincsen, jóllehet egyre többen hivatkoznak Szenczi kivételes költői tehetségére és a magyar irodalomtörténetben mérföldkövet jelentő zsoltárfordításainak költői nagyságára. Győri János elkészítette S^enc^i Molnár Albert Zsoltárfordításainak első szövegkiadását, amit aztán a Szépirodalmi Kiadó 1984-ben ki is 2 BARTÓK ISTVÁN: Sylvester cs Serves tanús. Adalék a kora újkori német-magyar kulturális kapcsolatok történetéhez. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum. Acta Universitatis Szegcdicnsis Tomus XXIX. Szeged, 2006. 33-40. p. 3 AprttA' LAJOS: A zsoltár fordító. (Tncze Gábor szerk.): Szenczi Molnár Albert. Áprily Lajos és Arokháty Béla tanulmányával. A Reformáció és Ellenreformáció Korának Evangéliumi Keresztyén (Református és Evangélikus) Egyházi írói. Szerkeszti és kiadja: Dr. Tncze Gábor. XIT. szám. Budapest, 1939. 3-16. p.; Arokháty Béla: A költői munka Szenei Molnár Albert zsoltáraiban. Uo. 17-28.
