Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - RECENZIÓ - Dankó Imre: Acta Historiae Litterarum Hungaricum
220 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) adott Molnár Albert: Psalterium FSngaricum. Szerit Dávid Királynak És Prófétának Százötven Zsoltáré. Borsos Miklós Bajzáival. Utószót és a Jegyieteket írta Győri János. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1984. 407. p.) A kötet különben 31 tanulmányt tartalmaz Legtöbbjéről csak tágas általánosságban tudunk szólni s csak két, illetve három tanulmánynál időzünk el kissé. A tanulmányok minden esetben feliratos különlenyoma- ti fejléccel jelentek meg. A szerkesztők („a kötet összeállítói”) nagyon igyekeztek arra, hogy a „fiatalok” mellett kellő arányban szerepeljenek az „öregek” is és arra is, hogy egy szerző csak egyszer, csak egy tanulmánnyal szerepelhessen. Természetesen nem maradhatott ki a szegedi nagyhírű filológiai iskola alapítója, vezetője, Keserű Bálint professzor sem. Méghozzá egy olyan tanulmánnyal van jelen, amely szorosan kapcsolatos, eszmetör- ténetileg összefüggő a Éiatal Filológusok Füzetei 2. számaként a Keserű Gizella szerkesztette (Kasza Péter fordította és Fazekas Sándor gondozta) rendkívül érdekes és nálunk alig ismert Henricus 7Vo//As-féle hermetikus- rózsakeresztes regénnyel (A. ftlozójiaiparergon tüköré. Henricus Nollius herme- tikus-rózsakeresztes regénye. Szeged, 2003. 111 p.). Keserű Bálint professzor közleményének címe: Sebastian Franck és a „platonista-hermeticus keresztényséf’. 143-149. p. önmagában messzemenően igazolja, hogy tanulmánya szorosan összefügg Nollius regényével, és nagyban hozzásegíti az érdeklődött, hogy valami érdemlegest megtudjon a hermeticus kereszténységről, annak magyarországi ismeretéről, illetve hatásáról.. Kötetünk 31 tanulmánya annak ellenére, hogy egy tőről fakadt termések, eléggé változatosak. A nagy egység abban rejlik, hogy az egész tanulmánykötet XVI—XVII. századi eszmetörténettel foglalkozik, mégpedig a már említett objektív módon. Közülük meg kell említenünk, hogy Balázs Mihály és Keserű Gizella két ismeretlen régi magyar verset mutat be (5—24. p.). Az egyik vers Gyulai Sámuel unitárius lelkész prédikációgyűjteményében (Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár) található különféle unitárius iratok (prédikációk, meditációk) mellett. Számunkra különös jelentőséggel bír az első vers, a Bomemissza-énekeskönyvben szereplő, Szepetneki Jánosnak tulajdonított Bátorítás halál ellen című vers, amivel „pályakezdőként” és meglehetősen kezdetleges módon, 1948-ban, a Szatmár-Beregi Centenáris kalendáriumban foglalkoztam.4 Úgy vélem, hogy ez az Acta-szám is bebizonyította, hogy az egyháztörténészeknek kötelező, az irodalomtörténészeknek ajánlatos, a magát művelt magyar közönségnek tudó csoportoknak, közösségeknek pedig tudni illik a XVI-XVII. század nagy magyar kulturális-szellemi teljesítményeiről, és a róluk szóló irodalomról. Dankó Imre A DANKÓ Imre: Szepetneki János bátorítása halál ellen. Szatmár-Beregi Kalendárium 1949-re. Szerkesztette: Dobos Zoltán. Mátészalka, 1947. 89-93. p.
