Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: "A szegények mindig veletek lesznek" - a szegénység fogalma és társadalmi értékelése az antik szerzőknél, az újszövetségi iratokban és a Kr. u. I-III. század keresztény gondolkodóinál

„A szegények mindig veletek lesznek“

43

szerzése mellett, melyekhez ezen a módon kívántak hozzájutni124) nyilván szoros kapcsolatban állt a lelkivel. Mindez azonban már egy másik témához, a »szegénység« fogalmához társított „egyszerié és természetes élet” eszményéhez,125 illetve a falusi szegénység egyfajta romantikus és idealizált felfogásához126 vezetne minket tovább.

124 L. ehhez Sen. epist. 18,4 skk; küln. 7 skk. és 12 skk. A fő gondolat itt az, hogy tudatosan szoktassuk magunkat hozzá a szegénységgel együtt járó megpróbáltatásokhoz (7 skk.) így könnyebben viseljük el azokat, ha így hozná a sors (12 skk.).

I2’ Ez utóbbihoz 1. küln. R. Visscber érdemes munkáját: Das einfache Leben, Göttingen 1965.

126 Az egyszerű élettel párosuló szegénység, legalábbis a falusi szegénység egyfajta romantikus és idillizált felfogását leginkább a Kr. u. IT. század második felében alkotó Longos „pásztorregényc”, a »Daphnis és Chlóé« tükrözi. Am ezzel a tendenciával Dión Chrysostomos hetedik beszédében, a 152 kaputból álló ’Enboikos' egyfajta antik novellává kerekedő betétében (or. VII,1-80/81.) is találkozhatunk. [2] A Dión Chrysostomos legszebb szónoki alkotásai közé tartozó or. VII., ez a kettős címen: ,Enboikos é kynégos' [Jiuboiai történet, vagy a vadász’] is említett beszéd, az autarkeia képessegét is magába foglaló, „egyszerű és természetes élet" eszményét hirdeti (1. küln. or. VII,81: to zf it eusebémonós kai kata physirí). Ennek megfelelően szerzője gyakorta magasztaló hangvétellel szól a szűkös körülményeik közepette is irigylésre méltó módon „szépen”, vagyis egymás iráni szerctetben és a természettel való harmóniában élő szegényekről. Dión szerint az egyszerű körülmények közepette élő emberek, szegénységük miatt, nem alávalóbbak a gazdagoknál. Sőt — állítja a prusai rhétor — éppenséggel különbek is náluk (or. VTT, 81; vö. 82 skk; 103. és 115.). Dión 'Enboikos'-a azonban, mint már korábban is utaltunk rá, valójában a városi nincstelenek a vidékre történő áttelepítését szorgalmazó „szociális program” irodalmi eszközökkel történő megfogalmazása A vidéken élő szegény lakosság mindennapjairól ennek megfelelően szándékoltan idilli képet festő or. VTI értelmezéséhez mindmáig az egyik leginkább figyelemre méltóbb hozzájárulás P. Mázon bevezető tanulmánnyal ellátott, kommentárokkal kísért fordítása: Dión de Pruse et la politique agraire de Trajan; Le Chasseur ou Histoire Eubéenne. In: Lettrcs d’humanité, Tome II (Association Guillaume Búdé), Paris (Societé d’edition „Les Belles Lettrcs”) 1943; 47-59., ill. 59-80. Újabban 1. még E. Braun, Der ’Jäger’ und die goldene Zeit. Anmerkungen zu D. Chr. or. 7. In: Mousopolos Stephanos (Festschrift für Hcrwin Görgemanns. Szerk. M. Baumbach — II. Köhler — A. M. Ritter), Heidelberg 1998; 43-56. Legújabban, a ránk maradt dióni életmű egészének tükrében szemlélve az or. VIT első felében felvetett témát, ugyancsak 1. még F. E. Brenk fentebb már többször is hivatkozott tanulmányát: Dio on the Simple and Self-Sufficient Life. Tn: “Dio Chrysostom” (2000), 261-278; küln. 265 sk. és 270-275 skk. A megannyi gondolatot hordozó, s így szándékoltan több rétegből felépülő beszéd egészéhez 1. küln. Desideri, “Dione di Prusa” (1978), 585 sk {Index; L7/ — Euboico o Cacáatoré), ill. Jones, “The Roman World of Dio Chrysostom” (1978), 56-64 (Cb. 7: Ideal Communities); további irodalmi hivatkozásokkal. [3] A dióni or. VTT hangvétele, de kiváltképp a témához való hozzáállása jól mutatja, hogy az egyszerű élettel párosuló (falusi) szegénység a Kr. u. I-IT. századi Róma vezetőrétegei számára is egyfajta érték hordozójává vált. Az ősi egyszerűség nemessé formált értékeinek hordozójává. Irodalmi szintű megjelenítéseiben pedig egy olyan — a boldog aranykort idéző — korszak képével találkozhatunk, amikor 'nem gyöngy, csak lomb koszprúzta még az istenek a Capitoliumon emelt szentélyeit'; ahol a juhaikat még maguk legeltető senatorok is a pásztorok egyszerű életét élték; s 'ha a káka közt megpihentek, fejük atá szénacsomót tettek párna gyanánt'’. Ovid. fast. 1,203-204 skk. Egy sosem volt valóság boldog látomása ...! A tendencia egyebekben már a csá-