Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: "A szegények mindig veletek lesznek" - a szegénység fogalma és társadalmi értékelése az antik szerzőknél, az újszövetségi iratokban és a Kr. u. I-III. század keresztény gondolkodóinál

44

Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007)

(II.6) Am mindez joggal veti fel azt a kérdést is, milyen erények gyakorlására taníthat meg a szegénység? A szegénység, amely a vezető rétegek filozofikus spekulációitól eltekintve, az antikvitás és a modern kor itt kiváltképp egybehangzó közgondolkodása szerint már önmagában véve is az erény egyfajta antitézisének számított.127 S egyáltalán: van-e valamiféle morális haszna annak, ha valaki szegény? A választ megint csak az ifjabb Seneca adja meg. Seneca, aki Tertullianus szerint sokszor úgy beszél, mintha keresztény lenne.128 129

Szemben a gazdagsággal, amely megannyi erény kibontakoztatásához nyújt teret (ezek közül elég, ha mi csak az önmérséklet és a bőkezűség erényét nevezzük meg itt), a szegénység csak egyetlen virtus gyakorlását biztosíthatja. Azt, hogy ne törjünk meg súlya alatt — legalábbis az ifjabb Seneca szerint (De vita beata [’A boldog életről’], 22,1: in paupertate ... unum genus virtutis sit non inclinari nec deprimi). Később Pál is a „nyomorúság — pontosabban a ’szorongattatás’ — sok próbájáról” ír (2Kor 8,2: en polléi dokiméi tblipseós).

Ugyanebben az írásában azután Seneca úgy véli, hogy munka nélkül (ti. a kitartó munkát igénylő tevékenységek megléte nélkül) semmiféle erényre sem tehetünk szert: De vit. beat. 25,5. Mindezzel Vergiliust idézi. Közelebbről a vergiliusi 'Georgica' azon két sorát, mely szerint a kemény munka legyőz mindent, ha nyomomnkban szorongat a szükség (1,145 sk: labor omnia viátlimprobus et duris urgens in rebus egestas).™

Innen szinte egyenes út vezet a munka világát ismerő (vö. lKor 3,10.), s a kétkezi munkától sohasem idegenkedő130 Pál apostol azon gondolatához, amely a gyülekezetek tagjai számára előírja az állandó munkaszárkort megelőzően is kimutatható: 1. küln. a korai köztársaság egyszerű életvitelükkel is kitűnő — „paraszti” — hőseit. Az egyszerűség megtestesítőjévé és az erkölcsösség mintaképévé formált L. Quinctius Cincinnatust (őt a hagyomány szerint az ekétől szólították cl, hogy magára öltse a dictator tisztét: Liv. 111,26,6 skk; vö. Cic. De fin. 11,4 [12§].), vag)' C. Fabricius Luscinus hasonló alakját, akit Cicero is példaként emleget (Tűse. disp. 111,23 |57§].).

127 A kora közgondolkodásának nem egyszer hangot adó római szatíraíró, Juvenalis is különös nyomatékkai utal arra, hogy a szegénységből „felvergődni nehé% annak, kinek otthoni ínség nyomja erényeit el" (Sat. 111,164 sk; Muraközy Gyula fordítása.). Latinul: hant facile emergunt quorum virtutibus obstat/ res angusta domi.

12)1 De anima [’A lélekről’], 20,1.

129 Tágabb összefüggéseiben szemlélve a kérdést, 1. ehhez E. Burck kiváló dolgozatát: Drei Grundwerte der römischen Lebensordnung (labor— moderatio — pietas). Tn: »Römertum«. Ausgewählte Aufsätze und Arbeiten aus den |ahrcn 1921 bis 1961 (szerk. 11. Oppermann), WdF XVJIÍ, Darmstadt 1962; 35-65 = Gymnasium 58, 1951, 161-183.

130 Pál kifejezetten büszke is arra, hogy — az egyes gyülekezeteken belül — maga is rendszeresen végzett kétkezi munkát: 1Kor 4,12; IThcss 2,9; 2Thess 3,8. Az ApCsel 18,3. közléséből tudjuk, hogy Pál apostol korinthosi tartózkodása idején is rendszeresen dolgozott.