Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Pénzes Tiborc Szabolcs: Petrőczi Éva: Puritánia
238 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) hoz, elhagyatottságát pedig egyenesen Jézuséhoz hasonlítja, de természetesen nem feledkezik meg II. Rákóczi György kassai jótéteményeiről sem. Mások mellett az egykori fejedelem patronálásáért mondott köszönetét Szenei Kertész Abrahám, a váradi Biblia tipográfusa is. A váradi zsinat óta dédelgetett nagy terv, hogy a Szenei Molnár Albert-féle kiadások után, azokat tovább pontosítva újra sajtó alá kerüljön a vizsolyi Biblia, végrehajtásához széleskörű összefogás szükségeltetett. Az a tény, hogy egyetlen város alkalmasnak látszott a munka minden fázisának megvalósítására, jelzi Várad korabeli kulturális lehetőségeit és magasságait. Az 1650-es évek közepén e városban működött a Hollandiában képzett Szenei Kertész vezetésével Erdély legtermékenyebb, igen sok puritán kegyességi művet is kinyomtató nyomdája. Várad adott otthont annak a református kollégiumnak, melyben olyan kiváló tanárok tanítottak, mint Tarpai Szilágyi András, Enyedi Sámuel, Köleséri Sámuel vagy Martonfalvi György, aki a váradi hagyományokat örökségként mentette át Debrecenbe. Id. Köleséri Sámuelt, aki egyébként Czeglédi István mostohafia, külön is ki kell emelnünk ebből a társaságból, hiszen a héber és a görög nyelvek kiváló ismerőjeként korrigálta Károli Gáspár fordítását, s számtalan jegyzettel tette azt még inkább érthetővé. A körülmények szerencsés együttállását kiegészíthetjük azzal, hogy a Biblia ügye a város közügyévé vált, aminek akkor lesz jelentősége, amikor a várost ostromló törökökkel való tárgyalások során a megadás feltételéül szabják a kinyomtatott ívek és a nyomdá- szati eszközök elszállítását, megmenekítését a rombolástól. Ennek köszönhető, hogy Kolozsváron a váradi felszereléssel befejeződhetett a nyomtatás, s a Biblia harminckét éven át emlékeztethetett arra a protestáns szellemi központra, mely régi fényét soha nem nyerhette vissza. A Puritánia három utolsó tanulmánya jelzi, hogy Petrőczi Éva épp úgy kutatja a puritanizmus utózöngéit mint előhangjait. Afféle poszt-puritán költőnek tekinthető az a Szőnyi Nagy István, aki remek stilisztikai képességével föléemelkedik a kor alkalmi szerzőinek. Az Erdélyben és Északkelet Magyarországon lelkészkedő Szőnyi Nagy műveinek elemzése, értékeinek felismertetése nemcsak az ő, hanem általában a vallásos szerzők hozzájárulását bizonyítja a szépirodalom fejlődéstörténetéhez. A végletesen eltérő lelki alkatú Tótfalusi Kis Miklós és Pápai Páriz Ferenc barátságának történetét ismertető írás arra világít rá, hogy az ún. humanista barátságokkal szemben, mennyivel mélyebb, teherbíróbb e kegyes életű tudósok barátsága. Igazi sorstársi barátság ez, melyet nem kerülnek el ugyan a konfliktusok, mégis minden nehézség ellenére egészen Tótfalusi haláláig fennmarad. Pápai Páriz barátja halálára írt gyászversét Bőd Péter is idézi a Magyar Athenasbzri, melyben igen sok puritán szerző is helyet kapott. Annak ellenére, hogy Bőd is református lelkész, a szócikkei sok esetben nem azt a képet festik a protestáns szerzőkről, mint amit várnánk. Nincs ez másképp a katolikus szerzőkkel sem, sőt az ő megítélésük még sommásabb. Mindennek a magyarázatát abban a korban
