Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról

82 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) sok lélekvesztő könyveket szülő világban, az Isteni tiszteletnek elő mozdí­tására, az erköltsnek jobbítására igyekszem”. Az erkölcsi célkitűzésen túl érdemes felfigyelnünk a „lélekvesztő könyvek” kifejezésre. A könyvkiadás növekvésében rejlő veszélyekre a beszédekben is tesz utalást. Böjt ötödik beszédében a paráznaság, a paj­zán erkölcsök ellen emel szót. Majd kifakad: „Oh Keresztények! Ha mi is így elragadtatván lélekben, keresztül fúrhatnánk némelly házaknak falain, némelly ládáknak oldalain, némelly könyvtartó almáriumoknak ajtain, látnánk sok utálatosságokat. Látnánk ama falak között olyan tselekedeteket, mellyet kimondani szégyen, tselekedni utállatosság. Lát­nánk ám ládákban olly kifejezésekkel irt leveleket, hogy majd nem a tenta is amellyel írattak elszégyenli magát, és veres színre változik. Szemlélnénk amott ollyan rajzolványokat, mellyek a szemtelen képzelődésnek otsmány fajzattyai, annak aki irta, s annak aki tartya, megvesztegettetett szívét tzégérezik, a nézőknek nyilván való botránkozásokra szolgálnak. Talál­nánk ama könyv tartó szekrényekben ollyan könyveket, mellyek a tisztáta- lanság motsárjában heverő két lábú barmoktól írattak azért, hogy sok ártadan szíveket megvesztegessenek.” (T.D.IV/448-449.) A kor körülmé­nyeit ismerve valószínűleg nem csupán a hagyományosan rossz erkölcsű­nek titulált szerzők könyveire utalhat a prédikátor, hanem joggal feltéte­lezhetjük, hogy gondolhatott a 18. század közepétől megszaporodó ponyvákra. Ugyancsak értékes információt rejtenek magukban az egyes kötetek megjelenési körülményei. A 17-18. században tevékenykedő egyházi írók gyűjteményeiket világi mecénás segítségével — az érsek Pázmány ebben a tekintetben is kivételt jelent —, egyházi és világi célra egyaránt használt nyomdákban jelentették meg. A minorita szerzetes korára a világi támoga­tás háttérbe szorult. Ennek magyarázata két tényben lelhető fel. Egyrészt a nyomdák fenntartásának elérhetőbbé válása arra serkentette az egyháza­kat, hogy igyekezzenek maguk számára biztosítani a technikai feltétele­ket.8 Másrészt az irodalmi élet erőteljes elvilágiasodásával a hitszónoklat fokozatosan kikerült az érdeklődés homlokteréből. Az irodalom laicizálódásával a mecénási kör elpártolt az egyházi írói rétegtől, amely folyamat azonban természetesen nem ekvivalens a vallásosság és a hitélet intenzitásának csökkenésével. Mindezek figyelembevételével kijelenthető, hogy prédikációnak mint szépprózai műfajnak mozgástere nagymértékben korlátozódptt a 19. szá­zad fordulójára. Am elgondolkoztató, hogy ennek ellenére, sőt talán pont ezért, egy-egy nagy hírű igehirdetőnek az olvasottsága, közvetlen és köz­8 Egerben a későbbi érsek, Barkóczy Ferenc védnöksége alatt 1756-ban állítottak fel nyomdát. Ezt a püspöki székben őt követő Eszterházy Károly vette egyházi kezelésbe. A nyomda történetének első évtizedeiről: V. ECSEDY JUDIT: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában: 1473-1800. Bp., 1999. 187-192. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom