Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
A prédikáció műfajának „klasszicizálódása” Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról Mercs István P ázmány Péter, Csúzy Zsigmond, Török Damaszcén. Három prédikátor, három korszak, három igehirdetői gyakorlat. Pázmány Péter a Trident után elterjedő új prédikációs gyakorlat leginkább reprezentatív személyisége, az ellenreformáció nyomán kibontakozó barokk gondolkodásmód egyik legelső hazai képviselője. Életművéről, irodalmi munkásságáról bőséges szakirodalom áll rendelkezésünkre. Hatalmas erudícióját, s az abban rejlő árnyalatokat a tudományos kutatás számtalan aspektusból igyekezett és igyekszik megvilágítani. Az ő tevékenysége a katolikus igehirdetésen belül nemcsak önálló korpuszként, hanem világos és megkerülhetetlen viszonyítási pontként is funkcionál. Csúzy Zsigmond prédikátori működése a 18. század első negyedére tehető. A sajóládi kolostor pálos szerzetesének az 1723 és 25 között öt vaskos kötete jelent meg,1 ami ismerve a korabeli hazai könyvkiadás viszonyait mindenképp figyelemre méltó, s arra utal, hogy saját korának meghatározó szónokegyéniségei közé tartozott. Irásművészetére Koltay- Kastner Jenő áttekintő tanulmánya2 után Bán Imre tett alapvető megállapításokat,3 stílusát „a késői seicento modor” keretén belül határozva meg. Az utóbbi időben a katolikus prédikációirodalom kutatói nagyobb érdeklődést mutatnak a pálos szerzetes iránt, főleg Lukácsy Sándor és Tasi Réka általunk is haszonnal forgatott tanulmányaival megkezdődött az életmű bizonyos fragmentumainak szisztematikus áttekintése, feldolgozása. A 18-19. század fordulóján élt, aktív irodalmi tevékenységet folytató Török Damaszcén minorita ferences barát volt.4 Munkássága arra az idő1 Csúzy Zsigmond nyomtatásban megjelent munkái a következóek: Zengedezp sípszó. Pozsony, 1723. (A kötetből származó idézetek helyét Z.S. rövidítéssel és oldalszámmal a szövegtörzsben közlöm); E t angeliomi trombita. Pozsony, 1724. (továbbiakban E.T.); Lelki éhséget enybétő erangeliomi kölcsönözött három kenyér. Pozony, 1724./ Kosárba rakott aprólékos morzsalék. Pozony, 1725.; Egész esztendőre való hármas prédikálok. Pozony, 1725. 2 KOLTAY-KASTNERJENÓ: A magyar irodalmi barokk. In: Budapesti Szemle, 1944. 3 BÁN IMRE: Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI-XVIII. században. Bp., 1970. (továbbiakban: BÁN, 1970.) 60. p. 4 TÖRÖK Damaszcén nyomtatásban megjelent munkái témájukban és műfajilag is nagy változatosságokat mutatnak: Succursus rhetorikus, complectus epitinem rerum selectarum ad artem rhetoricam pertinentium in usum eloqentiae studiosorum. Albae Caroline, 1792.; Vasárnapi és ünnepnapi prédikát^ók... 1-4 szakasz. Eger, 1802-1805.; Ur napi szent beszéd. Kassa, 1809.; Halotti rövid prédikálják. Eger, 1812.; Calendarium morale ad perficiendum hominem complavit ex probabitis seriptioribus. Agriae, 1815.; Az időt töltő
