Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)
54 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) lengyel dinasztikus rokonság révén, ők ugyanis 1085-ben jelentős adományokat tettek Saint-Gilles du Gard monostorának, és a szent közbenjárása révén örökösük született III. Boleslaw későbbi lengyel király személyében.60 61 Saint-Gilles nem tartozott a hagyományos reform-kolostorok közé, a 11. század végén, amikor a reims-i érsek illetve a magyar király megkereste az itteni szerzeteseket, az sokkal inkább az apátság védőszentje hírének volt köszönhető, amelyet a zarándokok és a szerzetesek közvetítettek. Az 1120 és 1124 között az apátság könyvtárosa által összeállított Miracula Sancti Aegidii,lA valamint a necrologium olyan embereket sorol fel, akik Európa csaknem valamennyi részéről érkeztek, hogy ellátogassanak Szent Egyed sírjához. A Reims melletti Acy monostorából is megkeresték a saint-gilles-i szerzeteseket, mivel azok magukkal hozták védőszentjük jobb kezét ereklye gyanánt.62 Tehát a szent kultusza áll az egyes kolostorok közötti szorosabb kapcsolatok kialakulásának hátterében. Szent Egyed kultusza lassan terjedt el a 10. század végétől, majd a 11. század végén különösen élénken terjedt a bencés szerzetesek körében, különösen a gregorián reform iránt fogékony apátságok körében. A köz- vedenül a Szentszék alá tartozó Saint-Gilles-t a Róma felé tartó klerikusok valószínűleg gyakran útba ejtették. Ráadásul — ahogy azt Patrick Corbet szemléletesen megjegyezte — a szent akkoriban lényegében a „gregorián apát prototípusát” testesítette meg, amennyiben, legendája alapján, élete végén Rómába ment, hogy monostorát alárendelje Szent Péter joghatóságának.63 Szent Egyed életrajzának ez az eleme igen jellemző arra az időszakra nézve, amikor a pápaság a reform elterjesztése érdekében a monostori hálózatokra támaszkodott. II. Orbán e törekvés keretében — szövetségeseket keresve III. Kelemen (Ravennai Wibert) ellenpápával szemben — küldte el Odiló saint-gilles-i apátot Kálmán királyhoz.64 60 1085-ben Wladislaw Herman és felesége, Judit, akik a későbbiekben élénk érdeklődést mutattak Somogyvár iránt, Saint-Gilles du Gardnak adományoztak egy gyermeket ábrázoló aranyszobrot, hogy elhárítsák az őket sújtó gyermektelenséget. Ezt követően láthatólag több lengyel fejedelem is szerepel a saint-gilles-i necrologiumban. WINZER, 1988. 369-372. p; DAVID, P.: La Pologne dans l’obituaire de Saint-Gilles en Languedoc au XIIe siécle. Revue d’ÉtudesSlaves 19 (1939) 218-219. p.; DUNIN-WaSO\VICS, T.: Saint-Gilles et la Pologne aux XIC et XIIC sicclcs. Annales du Midi 82 (1970) 123-135. p. 61 Miracula beati Egidii auctore Petro Guillelmo. Ed. JAFFE, P. MGH Scriptores 12, Hannover, 1851. (új kiadása: 1963.) 316-323. p. (BHL 97) és Analecta Bollandiana, t. IX, 1890. 394-422. p. (a BNF lat. 13779 alapján, amelyben Petrus Guillelmus munkája keveredik egy ismeretlen szerzetes kevéssel 1165 után befejezett munkájával). Ld.: SlGAL, P.-A.: Saint-Gilles, centre de pélerinage au XIIe siécle: le témoignage des Miracula Sancti Aegidii. In: Hommage á Robert Saint-Jean. Art et histoire dans le Midi languedocien et rhodanien (Xe-XIXe s.). Mémoires de la société Arcbéolagiqne de Montpellier 21 (1993) 247-255. p. 62 Ld. 37. sz. jegyz. 63 CORBET, 1980. 21-25. p. Ld. 9. sz. jegyz. 64 DHA 109 (1096 körül).