Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)
Eliana Magnani: Szerzetesi és hatalmi hálózatok 51 és — noha az erre vonatkozó források hiányosak — erőteljesen függött a languedoc-i és provence-i arisztokrácia kapcsolatrendszerétől. Ezt a feltételezést támasztja alá az apátság necrologiuma., amelyben a személyneveket követő helynevek többsége a régió településeire vonatkozik (főleg Gard, Hérault, Provence). Sőt, több saint-gilles-i szerzetes is helyi arisztokrata családok (például Lunel, d’Anduze, de Caylar, de Brouzet, les Raino) tagjai közül került ki.47 E mellett az a tény, hogy az apátság alárendelt intézményekkel rendelkezett a Saint-Gilles-be vezető zarándokutak kulcsfontosságú állomásainál (például Villefort környékén a Via Regordana-n Alés és Le Puy között) ha halványan is, de rávilágít arra a szerepre, amelyet a zarándoklatok játszhattak a saint-gilles-i hálózat kialakulásában.47“ Ha röviden értékelni akarjuk az eddig elmondottakat, úgy fogalmazhatunk, hogy a saint-gilles-i apátságnak alárendelt intézmények hálózata a kezedeti szűk, az apátsághoz közel eső — vélhetően eredetileg püspök egyházaknak tekinthető — intézmények alkotta mag kialakulását követően (9. század) más bencés monostorokhoz hasonlóan a 10-11. században indult fejlődésnek helyi (régióbeli) egyházak és jogok átadásával. A földrajzi kisugárzás körének megváltozása a 11. század utolsó évtizedeiben következett be, amely egybekapcsolódott Szent Egyed kultuszának elterjedésével Európa-szerte, valamint a gregorián reform által okozott változásokkal. Az egyes intézmények alárendelése közül Saint-Eusébe de Saignon és Somogyvár esetében rendelkezünk a legtöbb információval, ezek jól példázzák a hálózat kialakulásának két meghatározó módját: a bekapcsolódást a regionális arisztokrata hálózatokba, illetve a szent kultuszának elterjedését. Saint-Eusébe de Saignon és a toulouse-i grófok szövetségesei Provence-ban A Saint-Eusébe monostor egy — a provence-i Apt városa fölé magasodó Saignon szikláinak lábainál illetve attól keletre elhelyezkedő — jellegzetes családi apátság, amelyet 1000 körül alapítottak meg vagy szerveztek újjá egykori egyházi birtokokon.48 Az első ismert forrás 1004-ben kelt, amely47 Winzer, 1988. 384-385. p. (Anduze), 416-417. p. 47a Köszönettel tartozom Pierre-Gilles és Marcel Girault-nak, hogy figyelmemet felhívták erre az összefüggésre cs megosztották velem ismereteiket az alárendelt intézményekkel kapcsolatban. Ld.: GlRAULT, M.: Ix: chemin de Regordane. Ancienne route d’Alés au Puy. Nimes, 19883, 24-25. p. 4K RÉMERV1LLE DE S AI N T- Q U ENT1N, J. - F. de: Ilistőire ecclesias tique du diocese d’Apt. (1690), BNP, nouv. acq. fran£. 22041 |a szerző autográf munkája: Bibliothéque d’Apt, n° 9549 (Id.: GCN, Aix, c. 185-188), másolatok és kivonatok: Bibliothéque de Carpentras, ms. 1670, 552, 553, 912 (19. század); Bibliothéque d*Avignon, ms. 1779 és 1780 (19. század), Bibliothéque Mazarine (Paris)] a fő forrása a Saint-Kusébe apátság történetének, amelynek oklevélgyűjteménye — noha N.-Cl. Fabri de Peiresc (fi636) még látta — azóta eltűnt. Ennek ellenére néhány oklevél elemzését megtaláljuk: BNF, ms. lat. 12669, f° 142 és 143 (17. század vége).
