Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)
50 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) között inkább azok Cluny-kongregációban (ecclesia cluniacensis) kialakított meghatározáshoz hasonlít.42 Az alárendelt monostori intézmények és a plébániahálózat összekapcsolódására az első adat 1208-ból való, akkor is csak egy szűkszavú adat olvasható III. Ince megerősítő bullájában.43 Az 1132-es bulla felsorolását kevés módosítással átvéve egyetlen plébániaegyház [parocbalia ecclesia) kerül megemlítésre. Az egyház szolgálat, a cura animarum Saint-Gilles-ben nem jelentett olyan megkülönböztetési formát, vágj' az alárendelt intézmények közötti hierarchikus különbségtételt, mint Dél-Franciaország egy másik jelentős szerzetesi kongregációja, a marseilles-i Szent Viktor esetében a 11. század végétől kezdve.44 Ennek ellenére elmondható, hogy Saint- Gilles is rendelkezett, más monostorokhoz hasonlóan, számos plébániaegyházzal.45 1132-től kezdve találkozunk az alárendelt intézményekben élő papokkal és klerikusokkal, sőt 1170-ben a szerzetesek számára tilos volt olyan egyházakban szolgálatot végezniük, amely nem tartozott az alárendelt intézmények körébe.46 Az 1132-es II. Ince-féle megerősítésben foglalt lista — szemben a pápaság részéről a marseilles-i Szent Viktor vagy Cluny részére kiadott bullákkal — Saint-Gilles birtokait nem egyházmegyénként, földrajzilag sorolja fel. Sokkal inkább a hierarchikus szemlélet hatja át a felsorolást, amely — tekintettel arra, hogy valószínűleg maguk a saint-gilles-i szerzetesek állították össze mielőtt átadták a római kancelláriának — saint-gilles-i szerzeteseknek a saját kongregációjukról vallott felfogását tükrözi. Az alárendelt intézmények földrajzi helyzete tekintetében megállapítható, hogy azok többsége közvetlenül a monostor közelében, a nímes-i egyházmegyében, illetve a szomszédos egyházmegyékben, a Rhőne két partján, Languedoc és Provence területén helyezkedik el. Annak ellenére, hogy a monostor rendelkezett igen távoli alárendelt intézményekkel is az Ibériai-félszigeten, Champagne-ban, Lombardiában vagy Magyarországon, a saint-gilles-i hálózat mégis inkább helyi vagy regionális jellegű volt, 42 PL CXLVIII, c. 661-666 (VII. Gergely - 1076); II. Paszkál bullája: Bibliotheca Cluniacensis. c. 1826-1828, 1100 november, Id.: POECK, D. W., Cluniacensis Ecclesia. Der cluniacensischc Klosterverband (10.-12. Jahrhundert). (Münstersche Mittelalter-Schriften 71) München, 1998. 43 BSG 80 (1208. november 12.). 44 A plébániaegyházakat 1089-től kezdve említik a marseilles-i Szent Viktor részére adott pápai megerősítő oklevelek. Az alárendelt intézmények megr-evezésére használatos fogalmak változatossága, amely jobban visszaadta funkcióikat azt mutatja, hogy a Szent Viktor kongregáció úgy tekintett saját magára mint a monasztikus élet központjainak hálózatára, amelyben az egyházak szolgálata, a hívek lelki életének gondozása megkülönböztető, esetleg hierarchikus szintekre utaló jel volt. Cartulaire de Pabbaye de Saint-Victor de Marseille. Ed. GUÉRARD, B. (Collection des Cartulaires de France, t. VIII.) Paris, 1857, T-TI. (a továbbiakban: CSV) n° 839, 840, 844, 848. A Szent Viktor kongregációra ld.: MAGNAM! SOARES-ChrISTEN, 1999. 252-283. p. 45 AVRIL, J.: Recherches sur la politique paroissiale des ctablissements monastiques et canoniaux (XP-XIIP siécle). Reive Mabillon 59 (1980) 453-517. p. 4fl BSG 53 (1132), BSG 59 (1170).
