Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)
Eliana Magnani: Szerzetesi és hatalmi hálózatok 49 nek, a magyar királynak, az aragón uralkodónak, illetve a reimsi érseknek köszönhető. Egy-egy jelentősebb alárendelt intézményt vagy adományozót már korábban megemlítettek II. Orbán és II. Paszkál bullái.* 32 * * * * * 38 Ezekben a pápai megerősítésekben kapcsolódott egybe a saint-gilles-i szerzetesek azon törekvése, hogy vezető szerepüket biztosítsák a távoli közösségek felett, és a pápaság ama politikai törekvése, hogy a reformeszméket a szerzetesi és káptalani hálózatokra támaszkodva terjesszék, illetve hogy a helyi egyházak működéséről informálódjanak.39 A Saint-Gilles-nek alárendelt intézmények részletesebb felsorolása 1132-ből származik, II. Ince bullájában olvasható.40 A lista élén a már 1119-ben is említett apátságok és perjelségek állnak, leszámítva Limans-t, amelyet Cluny-nek adtak jóvátétel címén.41 E kiemelt alárendelt intézményeket követi mintegy ötven egyház (ecclesiae). A szóhasználat az alárendelt intézmények tekintetében nem változott az 1119-es felsoroláshoz képest, még mindig apátságnak, egyháznak vagy kápolnának (abbatiae, ecclesiae, capellae) nevezik őket. A cella kifejezés csak egyszer szerepel az alárendelt intézmények egészének megjelölésére (cellarum ad ipsum pertinentium). Ez a meglehetősen általános különbségtétel a hálózat alárendelt intézményei 58 1091 novemberében 11. Orbán megerősítette a reimsi érsek, Renaud, a chartres-i püspök és László király, valamint Ademar vicomte adományait. (BNF, ms. lat. 1 1018 f° 24r°-25v° (BSG 13)). Az itt emltett Ademar azonos lehet TV. Aimery Thouars-i vicomte-tál (1055-1093), akinek leszármazottai birtokolták Saint-Gilles-sur-Vie-t a 14. században. PONTDEYIE, L’abbé: La Chátellenie de Saint- Gilles-sur-Vie et ses seigneurs. In: Annuaire départemental de la Société d’Emulation de la Vendée 32 (1885) 156-201. Ha az azonosítás helytálló, akkor Saint-Gilles sur-Vie átadása az ó kezdeményezése volt. Chartres esetében, noha nem tudjuk mi is volt tulajdonképpen az, amit Saint-Gillesnek átadtak, az biztos, hogy Szent Egyed kultusza itt igen erős volt, Chartres-i Fulbert (f1029) officiumot is szerkesztett a szent tiszteletére (PL CXLI. 343). Valószínűleg 1095. február 18. előtt erősített meg II. Orbán hét másik egyházat illetve cellát {ecclesiae site celláé), amelyeket Odiló apát kapott különböző püspököktől, vagy maga szerzett (Saint-Andre de Bemis, Saint-Baudile (Spanyolország, vagy Sommiéres), Saint-Pierre de Laugnac, Saint-Sébastien de Montpézat, Saint-GiUes de Dun-sur-Meuse, Saint-Pierre de Monte Seleigo (Entremont en lsére?), és Saint-Pierre de Trintjuetaille (BNF, ms. lat. 11018 f° 26r°-v°). Ezt az oklevelet, amelyet Goiffon nem közöl, Cremonában adták ki február 18-án (XII. Kalendas Mártii), ami miatt összefüggésbe hozható II. Orbán egy másik, szintén Cremonában 1095. február 18-i bullájával (BNF, ms. lat. 11018 f5 19r°- 21r° (BSG 16)). Ugyancsak II. Orbán volt az, aki (BNF, ms. lat. 11018 f° 22v°-24r° - 1096 szeptember (BSG 15)) megerősítette Saint-Eusébe de Saignon és Saint-André de Bernis birtokát, míg II. Paszkál a somogyvári apátság birtokát erősítette meg (BNF', ms. lat. 11018 f° 30v°-32r° (BSG 23)). 39 ROBINSON, I. S.: The Papacy, 1073-1198: continuity and innovation. Cambridge, New York, Melbourne, 1990. 6. fejezet. 40 BNF, ms. lat. 11018 f° 54r°-57v°, amely több eltérést tartalmaz Goiffon kiadásában (BSG 53), elhagyva a megerősített birtokok listáját. 41 BSG 52 (1132).
