Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)

48

Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007)

ja, Szent Jakab, amely a Compostella felé vezető útra emlékeztet, Szent István első vértanú, Saint-Satumin mártír, Toulouse első püspöke, Szent Cecília, 3. századi római mártír. E korai intézmény-csoportból négy még 1208-ban is az apátságé volt, három még 1538-ban is, amikor a monostor szekularizálásra került.33

A 12. században teljesen más kép rajzolódik ki a saint-gilles-i apátság hálózatáról. II. Callixtus 1119. június 28-i bullája csak a kilenc fontosabb alárendelt intézményt sorolja fel.34 A sor élén az apátságok (abbatiae) állnak, így a magyarországi (somogyvári) Szent Egyed, a provence-i Saint- Eusébe de Saignon, amelyet hét ecclesiae követ, a reims-i egyházmegyéből a Saint-Gilles d’Acy és a Saint-Gilles de Dun-sur-Meuse perjelség, Vendée- ban a Saint-Gilles-sur-Vie, Provence-ból a Saint-Gilles de Limans, a lombardiai Saint-Eusébe, a katalóniai Saint-Baudile d’Espagne, az aragóniai Sainte-Eulalie de Barbaste. Az egyes alárendelt intézmények megnevezése nem követ semmilyen sorrendet, megjelölésük capellae. Ugyanakkor a felsorolásban felfedezhető egy hierarchikus tagolás: első helyen az apátságok ('abbatiae) állnak, ezeket követik az egyházak (ecclesiae), ezeknél alacsonyabb szintet képeznek a nekik alárendelt kápolnák (capellae).35 A felsorolásból hiányoznak a perjelség [prioratus) és a cella megnevezések, amelyeket a korabeli egyéb kongregációs felsorolásokban használtak az alárendelt intézmények megjelölésére.36

Az öt alárendelt intézmény közül, amelynél ismerjük a Saint-Gilles- nek történt átadás dátumát — leszámítva Saint-Eusébe de Saignon-t, amelynél erre 1032-ben került sor — négy (Somogyvár, Saint-Gilles d’Acy, Saint-Gilles de Dun-sur-Meuse et Sainte-Eulalie de Barbaste) 1088 és 1101 között, Odiló apát kormányzása idején került az apátsághoz.37 Ez az adományozási hullám a Szent Egyed kultusza iránt fogékony személyek33 BSG 80 (III. Ince megerősítése, 1208), 180 (szekularizáció III. Pál részéről, 1538).

34 BNF, lat. 11018 f° 43r°-46r° (BSG 37).

35 Az Acy, a Saint-Gilles de Dun-sur-Meuse és a Saint-Gilles-sur-Vie-hez csatolt perjelségek felsorolását megtaláljuk V. Kelemen 1266-os bullájában (részleges kiadása: BSG 138).

36 BAUTIER, A.-M.: De „prepositus” á „prior”, de „cella” á „prioratus”: évolution linguis tique et genése d’une institution (jusqu’á 1200). Tn: Prieurs et prieurés dans l’Occident médiéval. Actes du colloque — 1984. Ed. LEMAÍTRE, J.-L. Génévé, 1987. 1-21. p.; AVRIL, J.: Les dépendances des abbayes (prieurés, églises, chapelles). Diversité des situations et évolutions. In: Les moines noirs (XIII'-XIV« siede). Cahiers de Fanjeaux 19 (1984) 309-342. p.

37 1088-ban alapították és adta át Renaud Bellay reimsi érsek (1083-1096) Odiló saint-gilles-i apátnak Saint-Gilles d’Acy monostorát. A saint-gilles-i szerzetesek magukkal hozták a szent egy ereklyéjét (jobb karját). 1093-ban egy perjelséget alapított Gautier de Dun és felesége Saint-Gilles de Dun- sur-Meuse-ben és Saint-Gilles alá rendelte. COR.BET, 1980. 11-18., 40-41. p. A Barnaste falain kívül álló Sainte Eulalia egyházat I. Aragóniai Péter adományozta Saint-Gilles-nek közvetlenül a város visszahódítása után. 1217-ben az egyházat átengedték a monzoni templomosoknak. Ld.: VILLANUEVA, J.: Viaje literario a las Iglesias de Espana. Madrid, 1851. (továbbiakban: VILLANUEVA, 1851.) t. XV. 377-380. p.; LAMBERT, A.: ‘Barbastro’ in: Dictionnaire d’histoire et de géographie ecclésiastiques. (továbbiakban: DHGE) t. 6., 1932. c. 602-603. I. Aragóniai Péter szerepel az apátság necrologiumában. WINZER, 1988. 368. p.