Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)
Eliana Magnani: Szerzetesi és hatalmi hálózatok 47 Ebben az időben rendeződtek a viták Saint-Gilles és Cluny között, Saint- Gilles ekkor szerezte vissza azokat a jogokat, amelyeket korábban a pápaság Cluny apátjára ruházott át, jelesül az apátválasztás jogát.30 II. Ince ekkor erősítette meg az apátság jogait és felsorolta a Saint-Gilles alá tartozó intézményeket. E lépés jelzés értékű, ez zárja le a pápai bullák sorát, mivel helyreállította az apátság kiváltságait és meghatározta az alárendelt intézmények körét. A következő oldalakra (föl. 58-76) kerültek később 11-13. századi dokumentumok, így például a somogyvári alapítólevél és az új monostor számára az akkori saint-gilles-i apát, Odiló által megállapított szerzetesi fogadalom (föl. 68-70)*. Ezek azok a pápai bullák, noha hitelességük nem minden esetben bizonyított, amelyekre támaszkodva megrajzolhatjuk a Saint-Gilles-nek alárendelt intézmények körét. Ritkán találkozunk olyan pápai megerősítő oklevelekkel, amelyek többé-kevésbé részletes listát adnának az alárendelt intézményekről. Összesen csupán három ilyen ismeretes a 9. század vége és a 12. század első harmada közötti időből; ezek: VIII. János 878-as, II. Callixtus 1119-es és II. Ince 1132-es bullái. (Ld. Függelék 1.) VIII. János pápa 878. július 21 -i bullája olyan, a nímes-i egyházmegyén belül, Saint-Gilles környezetében fekvő egyházakat és birtokokat sorol fel (Vauvert, Générac, Bellegarde, Caissargues, stb.), amelyek az apátságtól számított legfeljebb mintegy 16 km-es sugarú körön belül helyezkednek el. A forrás a leírás során a cella és a rés fogalmakat használja (omnibus cellis et rebus). Pontosabban négy alárendelt intézmény esetében azokat egyházaknak (ecclesiae) nevezi, ugyanakkor két esetben villát (ebből egy esetben villa cum ecclesia-i) ad meg, illetve mezőket, szőlőket, amelyek összesen húsz helység között oszlanak meg.31 Függedenül attól, hogy ezt a forrást 10. vagy 11. századi hamisítványnak, interpolált vagy hiteles forrásnak tekintjük-e,32 a lényege a Saint-Gilles-nek alárendelt intézményekkel kapcsolatban az, hogy az apátságnak a nimes-i püspökkel szembeni jogainak biztosítása végett született. Ez az oka annak, hogy valamennyi felsorolt ecclesiae és villae ebben az egyházmegyében fekszik. Lehetséges, hogy a nímes-i egyház régi birtokairól van szó, amelyek a flavia-völgyi, Szent Péter védőszentű cella kezdeti birtokállományát, vagy legalábbis annak egy részét alkották. Az apátság közelében elhelyezkedő birtokok alkotják Saint-Gilles birtokállományának alapját, és ehhez csatlakozik egy olyan egyházakból álló kicsiny hálózat, amelyeknél a korai keresztény patrocíniumok használata figyelhető meg: Szt. András apostol, Péter báty50 BSG 12 (v. 1077), 18 (v. 1098), 50 (1125), 51 (1125), 52 (1132), 53 (1132). A két forrás legújabb kiadása: Feljegyzés a somogyvári apátság alapításáról. — A somogyvári szerzetesek fogadalmának szövege. Ford.: KISS GERGELY. Tn: MAKK FERENC — THOROCZKAY GÁBOR (szerk.): írott források az 1050-1116 közötti magyar történelemről. Szeged. 2006. (Szegedi Középkortörténeti Koma’tár 22.) 135-140., 141-142. p. [A fordító megjegyzése.] 31 BNF ms. lat. 11018 f° 3r°-7r° (BSG 3). 32 A forrás hitelessége körüli vitára ld.: REMENSNYDER, 1995. 223. p., n. 24.
