Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - RECENZIÓ - Busku Anita Andrea: Edelény templomai és egyházközségei
Recenziók 215 Edelény templomai és egyházközségei. Szerk.: Laki-Lukács László. Edelény, Borsodi Földvár Kulturális Alapítvány, 2005. (Borsodi Téka, 1.) 160 p. A Borsodi Téka könyvsorozat első, mindeddig egyetlen darabjaként megjelent írás a lokálpatrióta szemüvegén keresztül láttatja lakhelyének vallási keresztmetszetét. A szemet gyönyörködtető képek és illusztrációk válogatott tárháza az inkább ismeretterjesztő, mintsem — persze ez korántsem jelent kevesebb vagy jelentéktelenebb színvonalat, mindössze más célközönséget — tudományos igénnyel összeállított szöveg segítségével olvasóbarát, tetszetős külsejű, érdekes összeállítást eredményez. Már a bevezetőből felmérheti a — nyilván elsősorban laikus — érdeklődő, hogy mire számíthat a következő párszáz oldalon. A környék első lakott településeinek említése, mely „az újkőkori ember hitvilágába enged bepillantást”, tökéletesen megfér a legutóbbi népszámlálás adatainak felvillantásával, mintegy keretbe foglalva az általuk alkotott intervallumban élők vallási megoszlását vizsgáló szeletet. A legelső részben a középkori templomok általános bemutatására kerül sor. Alapvetően régészeti adatokra támaszkodva bizonyítja Borsod, Cseb, Edelény, Finke, Lánci és Sáp vallástörténetének korai alakulását, elsősorban a laikus érdeklődőt lekötni kívánó igénnyel. A hat fejezetre tagolt főszöveg felekezetek szerinti bontása meglehetősen ésszerűnek tűnik, különösen, ha ezt a rendezői elvet az egyes felekezetek jelenlegi — mármint az érvényes népszámlálási adatokra alapozott — lélekszámának nagyságrendi sorrendjére vonatkoztatva kísérhetjük figyelemmel. Ez a követelmény alapvetően meg is valósul. Alapvetően, hiszen a messze legmagasabb, kétszeres „erőfölénnyel” rendelkező római katolikus templomok vizsgálatát megelőzi a református vonatkozások részletezése, ráadásul a terjedelem tökéletesen érzékelteti a szerző feltételezhető fontossági sorrendjét, mivel a reformátusokkal foglalkozó fejezet 50, míg a római katolikusokra vonatkozó rész mindössze 30 oldalra rúg. A szerző az előbbi, tehát a második egységben a bevezető után, érezhető elfogultsággal beszél a református egyházközség történetének alakulásáról. Egy néhány évvel korábbi, vihar okozta káresemény kapcsán például megjegyzi: „Istennek hála, s az áldott segítő kezeknek, két héten belül az új tető a helyén volt”, vagy másik szöveghelyen: „Ma örömmel, bátran mondhatjuk templomidról és egyházközségedről a papköltő szavaival: Múlandóság nincs fölötte / El az Isten mindörökre!” (Kiemelés tőlem.) A másik eset érzékeltetésére — vagyis az objektív nézőpont alkalmazására — álljon itt az evangélikusokkal foglalkozó részből egyetlen mondat: „Templomid azonban sohasem volt.” (Kiemelés tőlem.) A két fejezet (egymáshoz, de a többi részhez is) hasonló felépí-
