Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)

44

Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007)

monostor egy része megjelent Pons, a toulouse-i gróf fia által feleségének biztosított özvegyi járandóságok között12. A század második felében IV. Rajmund toulouse-i gróf, provence-i őrgróf jellegzetes módon Saint- Gilles grófjának címeztette magát. Ez az elnevezés nem pusztán egy kolostori birtokra támaszkodó territoriális uralmi központra utal, hanem arra a kapcsolatra is, amely a gróf szándéka szerint az ő hatalma és a szent — akinek ereklyéi végül is a gróf őrizete alatt álltak — között alakult ki. IV. Rajmund, mielőtt elindult volna 1096-ban a keresztes hadjáratra, illetve II. Orbán pápa Saint-Gilles-i látogatása idején, az apátra ruházta minden, az apátság birtokaira vonatkozó jogát.13 Ennek ellenére a monostorhoz és a városhoz fűződő érdekek túl erősek voltak ahhoz, hogy azokról a toulouse-i grófok végérvényesen lemondjanak.14 A 12. század egésze során, különösen 1105 és 1108 között, Bertrand gróf, majd 1120 és 1122 között Alphonse Jourdain idején — amikor IX. Aquitániai Vilmos kiszorította őket Toulouse-ból — a grófok megszerezték a monostor birtokait, és egyre több követelést támasztottak a szerzetesekkel és embereikkel szemben.15 Jellemző, hogy a konfliktusok egyik legfontosabb kiváltó oka a hívek által tett oltáradományok voltak. Az oltáradományokra (oblationes altaris) történő nyílt utalások szerepelnek a Saint-Gilles részére kiállított pápai privilégiumokban,16 más, régióbeli jelentősebb monostorok, például a marseiUes-i Szent Viktor vagy Montmajour pápai bulláiból viszont hiányoznak. E jelenség mögött vélhetően az állhatott, hogy a szent sírhelyét felkereső zarándokok adományai szinte ellepték a monostort. Olybá tűnhet tehát, hogy a grófok a maguk számára akarták begyűjteni azokat a jövedelmeket, amelyeket a szent kultuszának hirtelen elterjedése juttatott a monostornak a 12. században. A 12. század végén és a 13. század elején az apát és a gróf közötti vita a városra és a városlakókra vonatkozó jogok körül folyt. 1210-ben — az albigensek elleni keresztes hadjárattal összefüggésben — VI. Rajmund kénytelen volt lemondani minden, a városra vonatkozó jövedelmet illetően. A „francia” oldalra álló apátság ugyanis ekkor a Kapetingek védelme alá helyezkedett.17 Ennek ellenére az apátság és

12 HGL (1875) t. V, n° 211. c. 428.

13 HGL, (1875) t. V, n° 393. c. 743-744.

14 Saint-Gilles kereskedelmi jelentőségére és kikötőjére ld. AMMANN, H.: Die Deutschen in Saint- Gilles im 12. Jahrhundert. In: Festschrift Hermann Aubin zum 80. Geburtstag. Ed. O. BRUNNER, H. KELLENBENZ, E. Maschke, W. Zorn, 1.1. Wiesbaden, 1965. 185-220. p.

15 BSG 20, 21, 22 (1105), 24, 25, 26, 27, 28, 29 (1107), 30, 31, 32, 33 (1108), 39, 40 (1120), 41, 42, 43, 44, 45 (1121), 46, 47, 48, 49 (1122), HGL (1875) t. V, n° 589 c. 1145 (1151), MÉNARD. T. Preuves n° 24 (1160), BSG 73 (1196). Vö.: MAZEL, F.: La noblesse et PÉglise en Provence, fin Xc-début XIVC siede. L’exemple des families d-Agoult-Simiane, de Baux et de Marseille. Paris, 2002. 249- 251.

16 BSG 15 (1095), 20, 21, 22 (1105), 24, 25, 26 (1107).

17 Archives Nationales (Paris), J. 317: 13. század közepi irattekercs, benne mintegy 15 rendelkezéssel, amelynek többsége jegyzői másolat. Olyan „iratgyűjteményről” van szó, amelynek keletkezését a toulouse-i grófok Saint-Gilles visszaszerzésére irányuló törekvéseivel lehet összefüggésbe hozni.