Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)

188

Egy ház történe ti Szemle VIII/2 (2007)

erőszakos térítésen, képromboláson túl akkor más nem történt, nagyobb távolságra azonban a fáma természetesen húsvéti vérengzés alakjában jutott el.* 31 * 33

1588-ban a medgyesi cikkelyekkel az országgyűlés elveszi az időközben már a jezsuitákhoz került Szent Egyed templomot is: . .predicatiot tarthassanak az város számára benne, de nem a római valláson valót. Ha mit penig az jezsuiták újonnan tettek, vagy vettek volna, az físcusé legyen”.34 1592-ben Zsigmondnak ugyan még nem sikerül e cikkelyeken változtatnia, azonban a Várad élére ekkor kinevezett nagybátyjának külön kötelességévé teszi az itteni katolikusok védelmét: „Az katolikus keresztényeket az ő helyekben, melyekben most vannak, békével tartsa, mindenek ellen oltalmazza.”35 Noha a rendek 1595 tavaszán kénytelenek voltak megengedni a fejedelemnek a jezsuiták visszahívását, e városban különösen nem akarták őket látni: „Váraddá ... az jezsuitákat be ne eresztesse, és collegiumok gyülekezetek lakóúl sehol ne lehessen az megnevezett helyeken kivől”36

1597-ben azonban e téren is megváltozik a helyzet. A jezsuiták ausztriai rendtartományának ez évi jelentése szerint a váradi katolikusok igen nehezen viselték, hogy éppen e városban nincs egyetlen helyük sem.37 Zsigmondhoz fordulnak tehát, aki maga ajánlja fel, amit kérnek, a város praefectusának pedig megparancsolja, utaljon ki nekik legalább valami tisztességes házat magában a városban „in qua et condonari, si lubet, et ritu catholico sacrificium facere liceat.” A címzett nem szívesen engedelmeskedik, felolvassa a levelet a városatyáknak és megkérdezi, mi a teendő. Azok felháborodnak, méltatlannak és elviselhetetlennek tartják a tettet. Rohannak hát, e forrás szerint négyen, a fejedelemhez tiltakozni. Zsig- mond csodálkozik nyakasságukon: illett volna engedelmeskedniük. Elzavarja őket a szeme elől, végül le is fogatja. Csak kenyeret és vizet kaphatköt. Függelék, Okirattár, 9. sz., 394—395. p. Király István király livón hadjáratában, u- tóbb az 1594—95. évi havasalföldi harcokban is kitüntette magát.

31 RUNYITAY, 2003. IV. köt. XVII. könyv, 61—65. p.

34 KOR. III. köt. 240. p.

35 Kruppa Tamás hívja fel erre a figyelmet (az utasítás szövegét is közli): KRUPPA TAMÁS:

Nagyvárad jelentősége a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában. In: Századok,

2005: 4. sz. 945—968. p. (továbbiakban: KRUPPA, 2005.) 961. p.

3‘ EOR. III. köt. 472. p.

37 „illud imprimis grave erat ac molestum, quod in ea urbe, in qua olim religio sedem ac domicilium habuisset, nullum superessct iam templum, nullus locus, in quo ipsi et sacra facerent et preces, cum opus foret, ad Deum funderent.” Monumenta antiquae Hungáriáé I—IV. Ed.: LUKÁCS, LADI.SI.AUS. Romae, 1969—1987. IV. (1593—1600). (a továbbiakban MAII.) 308. p. Sajnos Debreceni Ember Pál forrásértékű egyháztörténete, amely 1700 körül íródott, ezekre az évekre nem tér ki. Erdélyből aló. század végéről az 1585—1588 közötti eseményeket idézi fel, különösen a medgyesi cikkelyek keletkezését, ld. LAMPE, Friedrich: Historia ecclesiae reformatae in Hungária et Transylvania... Traiectum ad Rhenum MDCCXXVIII. 312—318. p.