Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)
Adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez 189 nak, a szöveg írója szerint azért, mert a fejedelem ezt tartotta a legalkalmasabb gyógymódnak. Három nap böjt után aztán Zsigmond gyorsítja gyógyulásukat: kettejüket, „qui nefarii illius consilii non tam impulsores, quam autores exstiterant”, nyilvánosan deresre vonatja. A gúnyos összegzés: „his demum ornati muneribus legationeque, si non ex sua, at certe ex bonorum omnium sententia confecta domum extemplo iubentur redire.” Az Olmützben tanuló lugosi Káthay Ferenc a generálisnak, Claudius Ac- quavivának írt levelében azt is tudni vélte, hogy Zsigmond elolvasván a váradiak levelét azt ezer darabra tépte és a küldöttek arcába vágta. Ezt követően háromszor megcsapatta őket, majd borzasztó rendeletet küldött „ad urbis gubernatorem plebemque haereticam universam”: ha valamelyikükről megtudja, hogy a hittel kapcsolatban valamiben töri magát, annak igen gyászos halála lesz.38 Szamosközy háromfős delegációról tájékoztat: Darabos György a vármegye, Szabó (Sartor) Gáspár a nemesség nevében ment, Deák (Literatus) Gáspár pedig a városi szenátust és népet képviselte. Megkérték az uralkodót, ne engedje, hogy annyi, általa is aláírt, megerősített törvény ellenére a pontificius papok a városban megtelepedhessenek. Jobb lesz a széthúzást, minden baj fogódzóját egyszer eltüntetni, mint az örökös széthúzás tüzét éleszteni, miután a jezsuiták a városba meg nem engedett módon („per illicitos cuniculos”, akár egy ostromlott várba) vették be magukat. Az ország törvényei is tiltják nemhogy szentély építését, de még a szertartásaikat is a városban. Miféle jog lenne valaki magán épületeit a telek megvásárlásának ürügyén kápolnává átalakítani? Kollégiumot emelni ott, ahol senki az ősök közül még csak szertartást sem látott soha? Kérek tehát a fejedelmet tökéletes alázattal, hogy amazokat a városon kívülre, a nekik rendelt és már oly sok éve általuk lakott szomszéd faluba (azaz Szőllősre) küldje. Nem értek el semmit, a papok már korábban feltüzelték ellenük Zsigmondot, aki elbocsátásuk előtt meg is csapatta őket. Szamosközy kiemeli, ebben, a Gyulafehérvár kapujában történt eseményben a szám volt a különösen megalázó: a magyaroknál ennyi, azaz három csapást csak a semmirekellő gazemberekre szabnak ki, gyalázatosabb tehát, mintha valakire például tízet mérnének. Azt, hogy a fejedelem írt is a váradiaknak, csak pár szóval említi: a levél „probrosissimis conviciis et minis” volt tele. Kétségtelen, a június 2-án kelt szöveg legalább akkora sértés a közösségnek, mint követeik megverése. Zsigmond határozottan és választékosán fogalmaz: „Közönséges magatok tudadan, balgatag felfuvalkodástok- kal hitet ne igazgassatok, mert valaki leszen kezdője, vagy kapitány, vagy lovász, vagy pap, vagy secularis, egy istrángszálat meg nem kímélek tőle.” 38 „quemquam ipsorum fidei ergo molientem aliquid senserit, funestissimam caedem ac mortem ipsi minaturum” — Káthay 1597. augusztus 4-én kelt levelének kiadása: MAH. TV. 280-282. p., 281. p.
