Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)
184 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) ittis mi akamank misét mondany. mert ezis Prépost Ydvara vala. Vgi- an itt lakunk bozzusagtokra. mert mind Capitantok, Porcolab minket iawall inkább hogi nem titeket, hanem ewllietek veztegh. mert meg nem yeztetek minket, finis. + datum [A hátoldalán:] A. Az ky nem feel sémit sem Varmegie haragiatul, sem Birotul, sem Varostol, sem Paptol, sem egietewl sem mástul. + A.”'6 Baranyai Decsi leírásában Derecskéi a közösség vezetőivel tanácskozik, elolvastatja velük az írást, aztán nemesek és polgárok „...csapatokba verődnek és megtámadják azokat a házakat, melyekben a katolikusok misére gyülekezni szoktak, ezeket földig rombolják, és a fákat kitépve, a jégvermeket betemetve mindent a földdel tesznek egyenlővé...”17 Sza- mosközy szerint, miután iniuria és e friss irritatio a nép fájdalmát megnövelte, hirtelen összeesküdtek, „populus plebsque” (azaz polgárok és csőcselék?) őrjöngve megrohanta a kápolnát és tökéletesen elpusztította. Mária Krisztierna cédulát nem említ az édesanyjának írt levelében: rögtön az ultimátumot követő nap („des andern Tags”) sor került a támadásra, az elkövetők a polgárság és a katonaság („die Bürgerschaft sowol, als die Kriegsleidt”). Akár Szamosközy, ő is egy házat és egy, abban levő kicsi templomot ír („ein kleine Kirchen”, azaz a kápolnát). A pusztítás mindenre kiterjedő, tökéletes: „nit ein Stein auf dem andern blieben wär”, a kert fáit is kiszaggatták. Személyeket nem említ a főhercegnő, Baranyai Decsi is csak annyit közöl, a papok és a jezsuiták Szőllősre menekültek. Szamosközy ebben is részletesebb: mivel a nekikeseredett lelkű tömegnél nincs fékezhetetlenebb, a rombolás után már kezet emeltek volna a papokra is, ám a várkapitány, aki katonaságot küldött, valamint néhány vezető („e primoribus nonnulli”), akik nem élezni, hanem csillapítani akarták az őrjöngést, a tömeget erővel és fenyegetéssel eltérítették kezdeményezésétől. Erdély 1556-1597: a vallásszabadság esetei a főhatalommal A religió gyakorlásának szabadsága természetes függvénye a világi hatalomban történő változásoknak. 1556-ban Ferdinánd király nem tudja megtartani a területet Szulejmán ellenében, aki visszarendeli oda János király özvegyét, Izabellát a gyermek János Zsigmonddal együtt. Visszatérésükben meghatározó szerepe van a család hűséges támaszának, Petro- vics Péternek, aki egyben protestánsok gyámolítója is. A szekularizáció a helyzetből adódott, 1557-ben Izabella már két religio gyakorlásának sza- 16 * 16 ÖStA. HHStA. UA. AA. Fasc. 133., Konv. A. (1598. s. d.) f. 62. Szöveg szerinti átírása (a manus azonosítása nélkül): SZÁDECZKY LAJOS: Báthori Zsigmondné életéhez. In: Történelmi Tár, 1883. 331-347. p., 345. p. Baranyai Decsi. 385. p. 17
