Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)
Adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez 185 badságát erősíti meg: „ki-ki tartsa azt a hitet, amelyiket akarja, új és ősi szertartásaival ... mindazonáltal bárki jogsérelmén kívül, az új religió követői se ingereljék a régi vallást és követőinek se okozzanak semmi módon sem jogtalanságot”.18 Petrovics és Kálmáncsehi Sánta Márton halálával ugyan 1558 áprilisában tiltják a sakramentárius irányzatot, ez azonban nem bizonyul eredményesnek: a hatvanas évek első felében már cikkelyek sora foglalkozik az ágostai illetve a helvét hitvallást követők közötti feszültségek enyhítésével. Miután a János Zsigmond nevében a magyar királlyal folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, a zélus a katolikusok ellen fordul. 1566 tavaszán, miközben Szulejmán Miksa király ellen indul, a tordai országgyűlés kizavarja a papokat János Zsigmond országából. A már magyar nyelven fogalmazott cikkely szerint „.. .egyenlő akarattal végeztetött, hogy afféle egyházi renden való személyek, kik az pápai tudománhoz és emberi szerzéshez ragaszkodtanak, és abból meg térni nem akarnak, az ő felsége birodalmából mindenönnen kiigazíttassa- nak.”19 A karizmatikus Báthory István és bátyja, Kristóf korában ismét változik a helyzet. Nemcsak a református egyház erősödik, megérkeznek az első jezsuiták is, a nyolcvanas években maga Szántó (Arator) István.20 A protestáns többség Báthory Zsigmond nagykorúsításakor kerül ismét hatalmi helyzetbe, él is vele maradéktalanul. 1588 decemberének közepén Medgyesen az országgyűlés rákényszeríti az ifjút a nevezetes végzések elfogadására. A jezsuitáknak, így Zsigmond nevelőjének is, 25 napon belül (azaz télvíz idején) el kell távozniuk az országból, „soha ez az szerzet ... többé ez országba bé ne jöhessen; sőt még ugyan eféle római religion való szerzeteseknek is claustrumok, collegiumok és közönséges helyen templomok ne lehessen ... eféle religion valók, se egyéb ecclesiastica persona 18 A nyáron tartott országgyűlés végzéseit ld: EOE. II. köt. 76—83. p., itt: 78. p. A buzgalom nem állt meg félúton, az ez évi második, novemberi országgyűlés Szebcnben az oláhok ellen is hasonló szellemű törvényt hozott. 19 ROE. TI. köt. 302. p. Zoványi Jenő szerint a helvét irányzat túlsúlyra jutása a fejedelemségben együtt járt a felekezeti türelmetlenség clharapódzásával, „és ennek olyan határozatokban való megnyilvánulásával, amelyek a katholikus vallás szabad gyakorlásának teljes megsemmisítésére voltak irányozva.” ZOVÁNYI JENŐ: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp., 1921. 454. p. E művének folytatása (UŐ: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Bp., 1977.) viszont kevéssé használható 1598 váradi eseményeinek pontosabb ismeretéhez. Nézőpontja szerint ugyanis a jezsuiták át akarták játszani Erdélyt a I labsburg-dinasztia kezére, hogy megőrölhessék a pro- testánsságot. Uo. 97. p. Itt jegyzem meg, Warga is a medgyesi végzések említése után már Basta korára tér. WARGA, 1906. 285. p. 20 Életéről, a rá vonatkozó irodalomról ld.: Bf.NDA KÁLMÁN: Utószó. In: Giovanni Argenti jelentései magyar ügyekről, 1603-1623. Sajtó alá rend.: VERESS ENDRE. Szeged, 1983. (Adattár XVI—XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 7.) 223—225. p. Újabban: SZILÁGYI CSABA: „Domine Pater Stephane”. In: Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének Kiadványai, 1. Bp., 1999. 9—19. p.
