Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bánkuti Gábor: A jezsuiták 1965-ös "Világszolidarizmus pere"
164 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) Ahhoz tehát, hogy a Párt ideológiai szempontjai a „szocialista törvényesség” szabályainak betartásával érvényesíthetőek legyenek, a hatékony pasztorációs tevékenységet (értsd: tömegbefolyás növelését) — hermeneu- tica sensus mere accomodatus — a klerikális reakció aknamunkájának új módszereként kellett definiálni. „Megjegyzendő, hogy nem volt könnyű feladata a vizsgálatnak az államellenes politikai tevékenységtől különválasztani a vallásos tartalmat, mert ebbe beleágyazva folytatták aknamunkájukat.”40 „Ideológiai tevékenységük bár káros, jogilag nem mindig értékelhető, mert azt hitbuzgalmi jelleggel leplezik.” A „klerikális reakció” toposzának megtartása mellett — mely igazolta, hogy a szervek „hivatalosan” lépnek fel — az eljárások megindításának valódi oka az ideológiai felépítményre leselkedő veszély elhárítása. Látszólagos paradoxon, de a hangoztatott elvek szempontjából társadalmi és politikai vonatkozásban veszélytelennek tekinthető, „lényegük szerint” hívők ellen a materialista-ateista velleitású rendszerekben sokszor keményebb volt a fellépés, mint a hangoztatott elvek szempontjából valóban „reakciósnak” tekinthető vallásgyakorlókkal szemben. A szerzetesi létforma pedig önmagában is a transzcendencia radikális megvallását jelentette... Tovább árnyalja a képet, hogy az új egyházpolitikai koncepció gyakorlati érvényesítését — az egyházak „pórázon tartásának” módszereit tekintve — saját „i- dentitásuknak” megfelelően, különböző módon értelmezték az egyházpolitikát meghatározó belügyi, illetve egyházügyi szervek. (A konkrét esetekben azonban mindez nem zárta ki a hatékony akcióegységet.) 5. A Rózsa-per kontextusa Az 1963-1966 közötti időszakban a „liberalizálódást” a belső ellenséges erők aktivizálódásaként, a külpolitikai nyitást pedig az „imperialisták fellazító taktikájának tett engedményként” dekódolták maguk számára a szolgálatok. Ebben az új kontextusban a „világszolidarizmus” új jelentéstartalmakkal gazdagodott, és az ideológiai „réstágítás” politikai programjaként aktualizálódott. „Amikor egy-egy aktív ellenséges csoportot az állambiztonsági szervek lelepleznek, akkor nem nehéz fellelni az összefüggést az ismert imperialista taktika és az összeesküvő csoport politikai koncepciója, taktikája között. A fellazítási taktika legszembetűnőbb vonásai az u- tóbbi időben aktivizálódott, belső ellenséges erőknél megmutatkozik például abban, hogy ellenséges szándékait „szocialista demagógiával” 411 CSILLAG György-Töm IMRE: A jelszó: „Alles in Ordnung”. - A jezsuita államellenes összeesküvés operatív feldolgozásának és vizsgálatának tapasztalatai. Bp., 1965. (BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség) — ÁBTL. Módszertani gyűjtemény, 811. sz. 12. p. A tanulmány „Szigorúan titkos” minősítése a 2003. évi III. tv. 12§ (6) bekezdése alapján szűnt meg. (Továbbiakban: CSILLAG- TÓTH, 1965.)
