Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban
38 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) személyében.209 De a horvát nemzeti tanácsok szervezése elég vonatottan folyt és csak január 7-én sikerült a Nyugat-Magyarországi Horvát Nép tanácsot megalakítani, amely kimondta, hogy Magyarországhoz ragaszkodik, de tiltakozik az ellen, hogy a horvát falvakat más nyelvű autonómiába osszák be — ekkor ugyanis már útban volt a magyarországi németek autonómiájáról szóló néptörvény —, ezért ók is önkormányzati jogot követeltek maguknak.210 Mint láttuk, a kormány és Fetser győri püspök között ekkor tárgyalások folytak egy hozzávetőlegesen 90 plébániát magába foglaló nyugatmagyarországi német vikariátus felállításáról, amely a német és magyar lakosság között élő horvátokat igen hátrányosan érintette. Ezért február 7-én a Horvát Néptanács Sopronban nagygyűlést tartott, ahol tiltakoztak az ellen, hogy a horvát híveket a német vikáriusságba osszák be és azt követelték, hogy a terülten részükre is állítsanak fel egy horvát heléynökséget, valamint eg}' horvát származású kanonok állandóan legyen kinevezve a Győri egyházmegyében.211 Ezt erősítette meg a Sopron-aluli horvát papság február 17-i értekezlete, ahol a megjelent tíz pap szintén tiltakozását fejezte ki a horvátoknak a német vikáriusságba való betagolása ellen, azt rájuk nézve veszélynek minősítve. Ezért továbbra is követelték egy önálló horvát vikáriusság felállítását csak horvát községekből álló esperesi kerületekkel, valamint horvát egyházi főtanfelügyelőség létesítését, és kimondták, hogy ha a német helynökséget mégis felállítják, akkor a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkednek. Követeléseiket eljutatták Fetser püspökhöz is, hangsúlyozva azonban, hogy csak abban az esetben ragaszkodnak a horvát vikáriussághoz, ha a német valóban megvalósul.212 A Győri és a Szombathelyi egyházmegye összes horvát papját csatlakozásra szólították fel követeléseikhez. A felhívás sikeres volt, a kisboldogasszonyi esperesi kerület hat horvát papja március 6-i gyűlésén magáévá tette a febmár 17-i határozatot, azzal indokolva ezt, hogy a sikeres lelkipásztorkodás és népnevelés szempontjából feltétlenül szükséges, hogy az a nép nyelvén történjen.213 A német vikáriusságban való betagozódás veszélye azonban nemcsak a papságot, hanem a horvát híveket is felháborította, amely ellen népgyűléseken tiltakoztak.214 A nyugat-magyarországi horvátság nemzeti követelésekkel, vagyis nyugat-magyarországi horvát autonómiával a német autonómiától fenyegetve érezve magát csak a „végszükség” esetén lépett fel, de azt is csak 2m KŐVÁGÓ, 1964. 38. p. 210 KŐVÁGÓ, 1964. 117-120. p. 211 Gj'KL, lígyházkorm. 2036/1919. sz., KŐVÁGÓ, 1964. 121., 157-158. p. 212 GyKL, Kgyházkorm. 2036/1919. sz. 213 GyEL,Kgyházkorm. 2036/1919. sz. 2,4 Dunántúli IŰrlap, 1919. febmár 27. 3. p.
