Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)

2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Jaross Béla a békemozgalom éveiben

136

Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007)

lenne az „új” kerület 24 plébániája.32 Mire viszont Jaross Béla a saját javaslatával elkészült volna, már március 2-án a Kultuszminisztérium 4463. számú iratával jóváhagyta az esperességek beosztását az új tartományi és rajonbeosztásnak megfelelően. Jakab Antal kénytelen volt ezt elfogadva körlevélben közölni az új adminisztratív határokat, amelyek 1951. júliusától léptek érvénybe. A marosvásárhelyi esperességhez került ennek megfelelően a dicsőszentmártoni, erdöszentgyörgyi, marosludasi és marosvásárhelyi rajonok összes plébániája.33 Az esperesség vezetője egyelőre még Jaross Béla maradhatott, viszont címeiből — p[á]p[ai] prelátus, apát, főesperes, marosvásárhelyi plébános — eltűnik a főesperes megnevezés. Ennek a jelentősége az, hogy Márton Áronnak a fentiekben ismertetett 1947-es titkos rendelete szerint a püspök akadályoztatása esetén a főesperes irányításának tartóznak engedelmességhez a kerület lelkipásztorkodó és tanító klerikusai. Hogy még egyértelműbb legyen Márton Áron rendeletének az ellensúlyozása, a kerület szó használatát is beszüntetik. Az esperesi hivatalok címe: „Nagyontisztelendő Esperesi Hivatal /Protopopiatul Romjano] Catfolic]/ Kerület szó helyett ezentúl Esperesség használandó.”

Az adminisztratív átszervezést követően sor került Jakab Antal letartóztatására is, 1951. augusztus 24-án. Jakab Antal letartóztatása után kezdődtek a joghatósági problémák az egyházmegyében. A titkos ordináriu- sok kijelölésének formája közismert volt, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a jurisdikciót átvevő ordináriusnak titokban kell-e maradnia, vagy pedig fel kell fednie magát, vagyis jelentkeznie kell-e a székeskáptalan előtt. A kutatások34 és a kortárs visszaemlékezések35 azt emelik ki, hogy az ordinárius titokban kell maradnia, éppen azért, hogy az államhatalom szervei ne tudják letartóztatni.36 A letartóztatott ordinárius ugyanis azonnal elveszíti a joghatóságát. Tény az, hogy 1952-1955 között Gyulafehérvárról az egyházmegyét vezető, magát általános helynöknek tituláló Adorján Károly nem rendelkezett joghatósággal, viszont szolgailag eleget tett a Kultuszminisztérium utasításainak. A kérdés fontossága miatt ezt a problematikát részletesebben szükséges megvizsgálni. Előbb a tényleges joghatósággal rendelkező titkos ordináriusok sorát fogjuk ismertetni, majd bemutatjuk, hogy hogyan próbálták elismertetni Adorján Károly joghatóságát.

32 mfT>, Pfi. 1950 — 303/1951. Jaross Béla javaslatai az új esperességek beosztására. Marosvásárhely, 1951. március 5.

33 MFP, Pfi. 1951 — 2. 363/1951. Jakab Antal körlevelei és rendeletéi. Gyulafehérvár, 1951. június 12.

34 Marton József személyes kutatásai alapján vázoljuk a tényleges titkos ordináriusok sorát és életrajzi adataikat az alábbiakban: Marton-Jakabffy, 1999. 117-120. p.

35 LÉSTYÁN, 2007. 6-8. p.

36 Már csak a titkos ordinárius megnevezés egyértelműen jelzi, hogy a titokban kellett tevékenykedjen.