Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: "A szegények mindig veletek lesznek" - a szegénység fogalma és társadalmi értékelése az antik szerzőknél, az újszövetségi iratokban és a Kr. u. I-III. század keresztény gondolkodóinál
„A szegények mindig veletek lesznek“ 45 végzést (2Thess 3,6 skk; küln. 10 sk.).131 A kitartó fáradozással járó munka — megannyi más morális előnye mellett132 — nagyon is alkalmas eszköznek látszott arra, hogy távol tartsa a társadalom állandó munkával rendelkező tagjaitól a bűnt, s a már viselhetetlenné váló nyomort. A korai gyülekezeteken belül pedig részben a kemény kétkezi munkával szerzett fölöslegből tudták biztosítani az elesettek és nélkülözők (hói astbeneis) segélyezését, valamint a szükséget szenvedők (bői chreian echontes) támogatását (ApCsel 20,34 sk; Ef 4,28.).133 A szegénység társadalmi megítélése a keresztény közegben: A korai gyülekezetek felfogásától (III.1-3.) a szegények és a szegénység fogalmaihoz kapcsolódó értékváltás folyamatának lezáródásáig a „Nagyegyházon” belül (III.4-6.). (III. 1.) A Kr. u. I. század utolsó harmadában kezdett elterjedni Nyugat- Kis-Azsia városi közösségeinek lakossága körében szélesebb körben is a kereszténység — egyfajta alternatívát jelentve az életmód és az életszemlélet területén egyaránt.134 Ekkoriban még a gazdag Nyugat-Kis-Ázsia területén létrejött keresztény közösségek többsége szegény volt. Mindennapi létüket nem, vagy alig befolyásolták a gyülekezetnek helyet adó város gazdasági lehetőségei. Az Apokalypsis szerzője például így ír a magát pénzein »Asia (provincia) szépségben és nagyságban első városa«-ként propagáló,135 a tartományon belül elfoglalt pozíciójának megfelelően pedig később (Kr. u. 123/124-től) már a kétszeres neókoros címet viselő Smyrna136 keresztény 131 Hasonlóképpen szól erről majd a 'Didacbé' is, amely a gyülekezetek tagjai számára kötelezővé teszi a kétkezi munkát: vö. 12,3-4 sk. és 13,2. A Kr. u. II. század dereka táján, az apostoli kor lezáródása után keletkezett irat a gyülekezeten belül különös tiszteletben részesített prófétákat is csak akkor ismeri el a közösség teljes jogú tagjainak, ha azok valamely mesterséget is űznek. 132 A görög világ szerzőinek ide vágó megállapításaiból leginkább a Kr. u. V. század első harmadában alkotó Joannés Stobaios prózai és verses szemelvényeket egyaránt tartalmazó gyűjteményében, a stobaiosi Antbologiá’-ban találhatunk egy nagyon is bőséges válogatást. Bár kisebb terjedelemben, a mű válogatást ad a szegénység fogalmához kapcsolódó közkeletű görög toposzokból is. A keresztényekkel kapcsolatban az apologeták is hangsúlyozottan emelik ki azok munkaszeretetét: 1. pl. Tért. Idol. 5,12. 133 Vagyis — a segélyezés formájában — megadni számukra mindazt, ami szerény életvitelükhöz szükséges volt, olykor pedig pusztán az elemi lét fenntartásához kellett. — A fentebb (a II.6. szakasz záró passzusában) tárgyalt témák egészéhez újabban 1. még A. j. Malherbe, Paul’s Self-Sufficiency. In: J. T. Fitzgerald, Friendship, Flattery, and Frankness of Speech. Studies on Friendship in the New Testament World, Leiden 1996; 125-140. 134 így látta ezt már A. v. Harnack is: Die Mission und Ausbreitung des Christentums — in den ersten drei Jahrhunderten, Bd. I-II, Leipzig 19244; 1,529 skk. (19021; a negyedik kiadás változatlan utánnyomásban: Berlin 1965.). 135 Proton Asias [...] káliéi kai megethei. 1,6 Vö. IGRR IV,1398 = IK 24,1; Nr. 594: pp74-77. — A tartományi városoknak Róma császáraitól különleges kedvezésként adományozott cím tkp. a császárkultusz céljait szolgáló templom fenntartásának jogát jelentette: OCD3, 1034; s.v. neókoros.
