Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban
20 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) kitevő katolikusokkal szemben.100 A dualizmus korában a csehszlovák eszme elsősorban a szlovákság evangélikus részében hódított, a századelőn a szlovák evangélikus lelkészek erős cseh hatás alatt álltak és ennek megfelelően jóval aktívabban vettek részt a nemzetiségi törekvésekben és a politikai életben, mint katolikus társaik.101 Természetesen a dualizmus magyarosító politikája miatt az evangélikus lelkészek is telve voltak panasszal: a szlovák lelkészeket elmagyarosítják, akik így sem vallásos irodalmat nem terjesztenek a nép között, sem anyanyelvükön nem hirdetik nekik az igét, akik ennek következtében elvallástalanodnak és a szocialisták vagy a szekták tagjai közé állnak. De panaszkodtak az evangélikus egyházi vezetésre is, amely politikai okokból nem támogatta a szlovák érzelmű és a szlovákságot kulturálisan emelni akaró papokat, sőt, a szlovák nyelvet is elnyomni igyekezett.102 A fentiekből következik, hogy az egész szlovák elszakadási mozgalom legfőbb irányítói és elindítói az evangélikus lelkészek voltak.103 A forradalom alatt az evangélikus szlovák nemzetiségi mozgalom egyik legfőbb vezető személye — Hlinkához és Jurigához hasonlóan — szintén egy egyházi férfi, Zoch Sámuel modori lelkész volt, aki a fentieknek megfelelően 1918-ban a szlovák politikusok csehszlovák törekvésű csoportjának egyik vezetője lett.104 Zoch már 1918 augusztusában panasz- áradatban sorolta fel a szlovák hívek és lelkészek sérelmeit Raffay püspöknek, bár ekkor még bízott benne, hogy ezek orvosolhatóak,105 de november 27-én Baltik Frigyeshez írt levelében már arról tájékoztatja a püspököt, hogy teljesen elhibázott a Magyarország integritásáért síkraszál- ló körlevele, mert Csehszlovákia már eldöntött tény és jobban tenné a lelkészség, ha a Szlovák Nemzeti Tanácsot tekintené a hatalom tényleges birtokosának.106 A csehszlovák mozgalom másik vezetője az evangélikus egyházi körökben Skrovina Ottó túrócszentmártoni alesperes volt. Skrovina életpályája tipikusan jellemzi a dualizmus kori nemzetiségi öntudatú egyén sorsát: kisdiákként kicsapták az iskolából, mert szlovákul beszélt társaival és szlovák önképzőkört működtettek maguk között, ezért büntetésből a vallás- és közoktatásügyi miniszter határozata folytán két tanévet Debrecenben kellett eltöltenie. Később az eperjesi evangélikus teológiáról szintén eltanácsolták öntudatos szlováksága miatt és ez a sors várt volna rá 100 A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. V. rész. Bp., 1916. (Magyar Statisztikai Közlemények 61. köt.) (továbbiakban: Népszámlálás, 1910.) 256. p. 101 SALACZ, 1974. 138. p. 11,2 EOL. Raffay Sándor hagyatéka 3. d. 1. cs. Zoch Sámuel 1918. augusztus 18-i levele; EOL. Raffay Sándor önéletírása 17. p. 105 EÜL. Raffay Sándor önéletírása 21., 37. p. 104 Alkotmány, 1918. december 17. 1. p. 105 EOL. Raffay Sándor hagyatéka 3. d. 1. cs. Zoch Sámuel 1918. augusztus 18-i levele. 106 EOL. Dunáninneni egyházker. 12. d. 304. sz.
