Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
102 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) hatatlan megállapításra épülő élvnek, meghatározó szerepe van. Természetesen itt elsősorban a Bibliáról és az egyházatyák írásairól mint tekinté- lyi forrásokról van szó — ezek adják meg ugyanis a prédikáció mint kijelentés igazságértékét (lásd Pázmánynál: »Új találmányokat és magam fejéből költött dolgokat tőllem senki ne várjon«) s részben retorikai szer- kesztettségét is” — állapítja meg Tasi Réka.44 A szerző Csúzy retorikájában a ratioánatio másik, jellemző, de a tekintélyérvhez viszonyítva nem annyira terhelt megnyilvánulásának tartja a közösség ítélete által elfogadott általános kijelentések, pl. közmondások alkalmazását. Török Damaszcén esetében a ratiocinatio olyan megvalósulását figyelhetjük meg, amelynek igazságértéke erősen alapoz a prédikátor által vezetett gondolatmenetet követő befogadó logikai ítéletére. A tétel további bizonyításához kívülről hozott, nem művészi bizonyítékokat használ. A lépcsőzetesség elvét szem előtt tartja a két bizonyítási eljárás átmenetének megvalósítása során. A szerző szükségesnek tartja megcáfolni azt a (tév)hitet, hogy a halállal a csekélyebbnek vélt rossz tettek eltörlődnek. Mert „Isten sohult a halálnak olly privilegiomat menedék levelet nem adott, hogy az embert felszabadíthassa minden büntetéstől, sőt ha a halál magánoson tsak az eredendő bűn zsóldgya, a magunk saját vétkéért más büntetéssel kell fizetnünk. Ennek az okoskodának olly ereje volt az emberekben hogy ritka nemzet találtatott, melly halottakért imádságokat, áldozatokat, vagy alamisnákat nem nyújtott volna. Ne szóllyunk bár a Rómaiakról. A Japónia, China, Brasilia pogány lakóssi, a Persák, Törökök, Szeretsenek, s egyéb nemzetek, adakoznak, áldoznak a halottakért.” (T.D.52.) Az idézett szövegrészlet amellett, hogy megfigyelhettük, miként csúsztatja át a genus artificiale kategóriáját a genus inartijiáale kategóriájába; s a kitágult világ különböző szegleteiben élő népeknek vallási misztériumaiban rejlő metszéspontok kiaknázására tett kísérletet regisztrálhatunk; egy harmadik szempontból is érdekes. A citátum szinte szószerinti átvétel Pázmány Kalauzából. Hogy ezt a részletet a minorita szerző majdhogynem egy az egyben kimásolta, mutatja, hogy még a hangjelölésben is követi a kardinálist. A minorita barát gyűjteményében rendszerint „K”-val, míg itt „Ch”-val írja le Kína nevét. A beszéd egészét tekintve azonosítható a kardinális „harczoló írása” kisebb-nagyobb szövegegységek kútfőjeként. Az egri minorita követve Pázmány szigorú logikai rendre épülő gondolatmenetét a nem művészi bizonyítékok közül először a Szentírásból vett exemplumokhoz nyúl. Indításként a protestánsok által a Szent Könyv részeként el nem fogadott, de példaadóként használt két iratot, a Makkabeusok és Tóbiás könyvét Tasi, 2001.706. p.
