Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
Mercs István: A prédikáció műfajának „klasszicizálódása’ 103 citálja.45 Ezek után tér át a kereszténység egésze által elfogadott könyvekben lelhető bizonyságok tárgyalására. Itt a vitatott locusok katolikus exe- gézis által adott magyarázatát közli. Már az egyházatyák korában elkezdődött, de igazán a hitviták korában kikristályosodtak egy-egy problémás kérdés támogatására vág)' cáfolására szolgáló érvelési módok. Ezek rendszerezésére bibliai textusok esetében konkordanciák, míg auktoroknál florilégiumok és kompendiumok — ilyen munkát mint láthattuk a minorita barát is szerkesztett46 — segítségével valósult meg. A minorita barát afféle kompendiumként használta Pázmány polemizáló kötetét.47 Nem riadt vissza a szószerinti átemeléstől sem, de a készen kapott szövegrészletet saját céljaihoz igazítva túllép a kópia fogalmán, önálló retorikai művet hoz létre.48 Álljon itt ennek demonstrálására egy-egy hosszabb szakasz Pázmány és Török Damaszcén munkájából. A Kalauza an megtalálható szöveg a következő: A Halottakért való imádkozásról, világos példánk vagyon a Judas Machabeus cselekedetiben. Mert mikor az ő vitézi közzűl sokan elvesztek volna egy harczon, sommát szede, és Jerusálenbe küldé a Halottakért Áldozatokat szolgáltatnának. Mert, tnoha némellyek a megöletett Vitézek közzűl vétkeztek, Jamina várasa praedájában eldugogatván: de, mivel megbánhatták ezt a vétket az utólso órájokban a harcz idején, Machabeus azt ítélte felöllök, hogy Isten szerént volt kimúlások: Confiderabat, quod hi, qui cum piet ate dormitionem acceperrant, optimam haberentrepositam gratiam; azért rendelé, hogy Áldozatokat szolgáltassanak érettek. így fejezi bé ezt az írás: Sancta, & salubris est cogitatio pro Defunctis exorare, ut a 45 Ács Pál a Szent Makkabeusok történetének 16. századi magyar irodalomban fellelhető protestáns adaptációról szóló tanulmányában hangsúlyozza, hogy a történet példázatként számukra is elfogadható volt: „A szentek kultuszáról példájuk követésére, az ereklyéről az exemplumra helyeződik a hangsúly. [...] A protestánsok persze nem imádkoznak hozzájuk, nem kérik közbenjárásukat többé — de belehelyezkednek szerepükbe, eggyé válnak velük. Az egész »Isten ostora« alá vetett közösség, az egész ország ily módon a mártíromság útjára lép. A törökkel szemben egyelőre nem Júdás Makkabeus harcos elszántságát, hanem a hét mártír Makkabeus példáját tartják követendőnek.” ÁCS PÁL: A Szent Makkabeusok nevei: Pseudo Josephus mint Sztárai Mihály, Bornemissza Miklós és Zombori Antal forrása. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1997. 213. p. 46 Succursus rhetoricus..., Id. 2. sz. jegyz. 47 Hasonlóképpen járt el prédikációi szerkesztése során többek közt Kelemen Didák is. Vö. OCSKAY GYÖRGY: Pázmány hatása Kelemen Didák prédikációiban. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 1982. 436-448. p. 4H Itt szükséges megjegyezni, hogy az érsek közvetlenül kimutatható hatása Török Damaszcén írásművészetében már nem annyira jelentős, mint a korábbi korokban. Az előzőleg tárgyalt káromkodással kapcsolatos prédikáció pl. csak nyomokban emlékeztet az érsek A nyelvnek vétkeiről írt beszédére, ez esetben inkább csak a közös témából eredő reminiszcenciáról beszélhetünk.
