Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mercs István: A prédikáció műfajának "klasszicizálódása". Pázmány Péter, Csúzy Zsigmond és Török Damaszcén prédikációiról
100 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) ben van arra példa, hogy kísérletet tesz a limbusz helyének meghatározására. Persze őt ennél is jobban érdeklik az allegorizáló exegézisre lehetőséget adó passzusok, így magától értődik, hogy ebben az esetben sokkal inkább Ábrahám „megbízatására” reflektál.42 A pálos atya, a rá jellemző ma már akadékoskodónak, szőrszálhasogatónak érzett fejtegetéssel kitér arra, hogy miért ez a pátriárka lett említve. „[Mjegfelel B. Theophilactus, és azt mondgya: Non apud alium quendam justam, sed in sinu Abrahae, videt Lazarum; nem más igaznak, hanem Abrahámnak kebelében láttya Lázárt; mert ugyan is, Hospitalis fuerad Abraham; többieknél könyörületesb, adakozóbb vala (úgy mond) Pátriárka Abrahám; aki szívesen magához fogadta a jövevény vendégeket; sőt néha kénszerétette is, hogy, hajlékába bémennyenek; holott szivessen fogván, megmosta lábaikat, és atyafiságossan táplálta, vendégelte. Ellenben a dúsgazdag, még a házában lévő Lázárt is megvetette, és vagy kenyérmorzsákkal táplálni nem akarta. [... S ezért] nagyon csodállya Húgo Cardinál, és aranyszájú Szent János a dúsgazdag vakmerőségét, hogy attyának merészelte nevezni az Istent.” (E.T.404.) Török Damaszcén az új egységek előtt mindig biztató felszólításokat alkalmaz. Beszédei felépítésében szigorú logikai rend szerint jár el. Fokozatosan, mértékletesen közelít a végcélhoz, a kitűzött tétel bizonyításához. Szem előtt tartja, hogy gondolatmenete a hallgatóság számára követhető legyen. „Még közelebb akarom vezetni elméteket ezen igazság megismeréséhez” (T.D.430.) — fogalmazza meg eljárása magvát. Ez a lépcsőzetes aprólékosság és a főtétel(ek) rendületlen „szajkózása” az alapja prédikációi szerkezetének. A bizonyítás során elsőként a bűn és bűnhődés koherens rendszerét hangsúlyozza. Megpróbálja tanítását minél kézzelfoghatóbban tálalni, ezért a tapasztalati szintről, a szolga és fejedelem kapcsolatából indít. Majd rátér annak taglalására, hogy a legfőbb úr, az Isten még inkább következetes a vétkek büntetésében. Bibliai exemplumokat — Adám kiűzetését; Mózes kétkedését, ami miatt nem érhetett el az ígéret földjére; Dávid 42 A különböző felekezetek teológusai (sőt nem ritkán egy felekezeten lévők) között számtalan vitát gerjeszt a túlvilági élet. Egyezőségekkel jóformán csak a költői és a képzőművészeti megjelenítések során találjuk magunkat szembe. Itt a büntetés eszköze, ami évszázadok alatt már a büntetés szimbólumává is nemesedett, az a tűz. Ennek hátterében az említett evangéliumi részlet következő verse rejtőzködik: „Atyám, Abrahám, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban”. (Luk. 16,27.) Ez a parabola egyes apokaliptikus iratok értékelése szerint a pátriárkát közbenjáró szereppel ruházza fel (ld. Szodora és Gomora ügyében, ill. unokaöccséért, Lótért tett lépéseit). Vö. SZIGETI Jenő, Az Ószövetség felfogása a halál utáni életről — Ülik, halál, túlvilág: Vallásteológiai fogalmak tudományközi megközelítésben, szerk. PÓCS Éva, Bp., Balassi Kiadó, 2001, 77. Abrahám túlvilági szerepének általános elfogadottságát mutatja, hogy sem Csúzy Zsigmond Szent Háromság ünnepére írt beszédénél, sem pedig Török Damaszcén prédikációjánál nem a koldusról és a gazdagról szóló krisztusi példabeszéd a napra adott perikópa, melyben az ószövetségi ősatya meg lett említve.
