Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
.Hajts le, Uram, füleidet..— Két 17. századi könyörgés 73 Köleséri tanácsából kitűnik, hogy a 17. században az imádságokat családi körben is térdre borulva mondták el a hívek. Samorjai idézett ágendájában az imádság külső jegyeiről is értekezik, s egyaránt érvényesnek mondja az állva és a térdelve végzett imádságot, Jézus nevére viszont ajánlatos a híveknek mindenkor térdet hajtani: „XIV. Imádkozván semmi külömséget abba nem tartunk, mely felé fordétsuk magunkat, akár napkeletre, akár északra, akár pedig délre: a Templomokban mindazáltal napkeletre fordétjuk arcélatunkat, imádván az igazságnak napját... XV. Imádkozunk penig avagy térden, vagy fönn állva, kezeinket öszvetévén, magunkat alázatossan meghajtván: férfiak hajadon fővel, az asszonyállatok penig betekerődzött fővel Szent Pál apostolnak rendelése szerént (lCor. 11.), néha szemeinket fölemelvén, kezeinket kiterjesztvén, néha ama publicanust követvén, mellyünket kezeinkkel illetvén, mellyel szívünket bűnösnek lenni jelentjük, vagy nagy áhétozásokkal, foházkodásokkal, avagy csak magunkban szózat nélkül fogva, avagy zengő szóval, vagy magunk szerént, avagy az egyházi embernek elöljáró értelmes szava után mondjuk imádságinkat, mindenszer a Jesusnak nevezetire térdet, fejet hajtván (Philip. 2), nemcsak Istenünkhöz való áhétatosságunkat akarván megmutatni, hanem, hogy egymást jó példa adásunkkal buzgóságra fölindétsuk a szent gyülekezetben és magánvaló helyen is.”38 Köleséri arra is figyelmeztet, hogy az Úrhoz csak Krisztus nevében szabad fohászkodni: „Bocsássátok fel könyörgésteket ehhez a nagy és dicsősséges Istenhez a Jésus Christus nevébe. Nincs a bűnösöknek Istenhez egyéb által való járulások, hanem a Közbenjáró által. Nem sok hasznát vészed annak a könyörgésnek, melly a Christus nevében nincsenek.”39 Köleséri és a váradi iskola A váradi születésű Köleséri Sámuel életének első negyedszázada összeforrt a váradi református iskolával, hiszen itt tanult, majd peregrinációja után ide tért vissza tanítani. 1650-ben Tofeus Mihály, a váradi iskola akkori rektora vizsgáztatja tíz társával együtt héber nyelvből (Köleséri ekkor 16—17 éves), s tudós teológus professzorukat a diákok héber nyelvű üdvözlőverssel köszöntik. Ez a vers, igaz, latin betűkkel átírva, még ugyanebben az évben megjelenik Szenei Kertész Ábrahám váradi nyomdájának a református teológiai vizsgatételeket tartalmazó kiadványában.40 Köleséri 18 éves koráig tanul a váradi kollégiumban Tofeus Mihály, a későbbi erdélyi református püspök, ekkor váradi rektor és Enyedi Sámuel professzorok irányításával, majd a váradi egyház alumnusaként Lengyelországon keresztül hajóval Uo. 40-41. p. Josue. Er TOFEUS MIHÁLY: Disputatio theologica de perseverantia sanctorum secunda, quam... sub praesidio... Michaelis Toufaei ss. theol. doctoris ac in... schola Varadiensi rectoris publico examini subjicit Stephanus Székelyhídi ad diem 26. Maji, hora 9. Varadini MDCL apud Abrahamum Kfertész] Szenciensem. [RMNY III. 2356.]
