Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
74 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Leidenbe indul, hogy ott folytassa tanulmányait.41 Hollandiai és angliai tanulmányai után 1659-ben visszatér szülővárosába és alma materébe, amely akkor az egyik legismertebb oktatási intézmény volt. Elismerve kivételes képességeit, a kollégium fenntartói rábízzák az iskola irányítását, s 1660-ig rektorként és a teológia, valamint a bibliai nyelvek professzoraként működik.42 Köleséri így emlékszik később, szendrői papként váradi professzorsá- gára: „az engemet szülő s jól nevelő kedves pattiamban, Váradon két esztendőkig a theológiát és a zsidó s görög nyelveket az akkoron ott virágzó scholában, nem kicsiny haszonnal tanítám az ifjúságnak; úgyannyira, hogy sokak azok közzül zsidó és görög leveleket írnak vala, a Bibliát azokon a nyelveken alkalmatosán értik vala, amint ennek bizonysági azok az én becsülletes állapotokra ment tanítványim, kik ma nagy haszonnal, mind az ecclesiában, s mind az politiában szolgálnak. Örömmel említem a Magyar Biblia környül való forgolódásomat is, mellyben az eredet szerint való nyelveknek segítsége által egy néhány száz Szent Irásbéli helyeket restitualtam az utolszori editioban, mellyrül jó lelkiismérettel bizonyságot tehet a magyar- és erdélyországi reformata ecclesiák hasznára született typographus, Szenczi Abraham Uram Váradról.”43 A váradi református iskola, melyet még a reformáció kezdetén, az 1550-es években alapítottak, mind intézményileg, mind topográfiailag szoros kapcsolatban állt az egyházzal és templomával. A város — jórészt református vallású — lakossága a 17. század első felében a vártól keletre elterülő Péntekhely nevű városrész templomába járt, miután a középkori eredetű kőtemplomok az 1598. évi török támadás során elpusztultak. A református templomot fából ácsolták, s a nyugati utazók egyenesen csűrhöz és pajtához hasonlították.44 Szalárdi János, a váradi káptalan tagja, aki maga is átélte Várad pusztulását, Siralmas krónikájában így írja le a 16. század végén vagy a 17. század elején épült fatemplomot: „tíz erős oszlo„...aetate factus maturior, a Prudcntissimis Scholae Patriae Moderatoribus, classi primum Syntacticae, postea Oratoriae, ut et coliationalibus velitationibus suos inter condiscipulos praeficitur. Fruitur Praeceptoribus et Professoribus in Schola Patria, in Philologia et S. S. Theologia clarissimo ac. Celeb. Viro Domino Michaele Topheo, Doctore S. S. Thcol. Eximio, pro nunc in Regno Transylvaniae Ecclesiarum Orthodoxarum Episcopo meritissimo, vigilantissimo etc.; in Philosophicis vero p. m. Reverendo ac Clariss. D. Samuele Enyedi. Haustis ergo et erivatis ex horum Heroum laticibus sapientiae fundamentis (raro ea aetate exemplo) annorum decem et octo, in Academicas Exoticas abitum parat sumptibus Ecclesiae ejusdemque curatorum instructus, confectoque Poloniam itinere, et marina navigatione (Divina opitulante providentia) foeliciter superata, Academiam Lugduno Batavam, terra marique celebrem salutat...” Brabeum, 1683. 1-2. p. „A Patriae Patribus et Scholae Varadianae (protunc florentissimi Musarum domicilii) magnanimis Curatoribus virtutum suarum in dies magis magisque consciis, documentisque earundem notabilibus praemunitis, clavo gubernii Scholae patria honoratur et dignatur, cujus intra parietes, cum integri biennio strenuum Sacrae Theologiae et ligvarum Sanctarum ageret Professorem...” Brabeum, 1683. 2. p. Idevesség sarka. 10-11. p. PÉTER I. ZOLTÁN: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Bp., 2005. (továbbiakban: PÉTER, 2005.) 74. p. 43
