Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
„Hajts le, Uram, füleidet..- Két 17. századi könyörgés 61 A 17. századi református vallású közösségek vallásgyakorlatának jellemző forrásai az alább közölt, kéziratban fennmaradt könyörgések, melyek nemcsak az intézmények, jelesül a rimaszombati szabó céh és a váradi református kollégium hitéletét világítják meg, hanem a kora újkori magyar nyelvű kegyességi irodalmat is gazdagítják, ráadásul mindkét mű szerzője is ismert, egyikük éppen a korabeli egyházi irodalom, egyház- és művelődéstörténet neves személyisége, id. Köleséti Sámuel. A két imádságot időben alig egy emberöltő választja el, térben sem esik azonban messze egymástól a felső-magyarországi, Gömör vármegyei Rimaszombat mezőváros, a térség reformációjának és protestáns oktatásának központja, illetve Erdély kapuja, az Erdélyi fejedelemséghez tartozó magyarországi Részek hadászati, igazgatási és kulturális centruma, Várad, amely kollégiumával, nyomdájával a korabeli protestáns művelődés messzire ható bázisa. Érdekes, hogy Várad török kézre kerülése után Tokajba és a Borsod megyei Szendrőre kerülő Köleséri Sámuel apja a 17. század első felében Rimaszombaton működött lelkészként (id. Köleséri Sámuel fia, az erdélyi aranybányászat hasonló nevű tudós kutatója pedig a 18. század elején Erdélybe tér vissza), ami a felső-magyarországi és erdélyi református egyházak és társadalmak közötti szoros kapcsolatra vall. I. A rimaszombati szabó céh éneke (1623) A céhek vallásgyakorlatának igen gyér a történeti irodalma, pedig ezek a kézműves szervezetek már középkori alapításuktól fogva egyben vallásos társulatok is, s ezt a jellegüket a reformációra való áttérés után is megőrizték. A rimaszombati céh könyörgő éneke is bizonyítja, hogy a céhek tagsága, azon felül, hogy a templomban egy helyen (a legények társulata általában a karzaton) vett részt az istentiszteleten, adományaival, felajánlásaival is segítette egyházát, ugyanakkor gyűlései, összejövetelei is megtartottak valamit a vallásos testületek gyakorlatából. A rimaszombati szabó céh alakulása a homályba vész, de bizonyos, hogy még aló. század utoljára megy vissza, bár az első uralkodói privilégiumot csak 1616-ban nyeri el. Korábbi működésére vall az is, hogy jegyzőkönyvét 1610-től vezeti. A mezőváros a gömöri szűrszabóság központja, céhében már a kezdetektől együtt vannak a finomabb, külhoni alapanyagból dolgozó posztószabók és a gömöri szűrposztót feldolgozó szűrszabók.8 A rimaszombati szabó céh tagjai már alakulásuktól fogva minden bizonnyal a protestantizmus hívei voltak, ahogyan Gömör birtokosai és lakosai korán a reformáció követőivé szegődtek. Gömör vármegyében a 17. század első felében még változott a gyülekezetek hitvallása, hol az evangélikus, hol a református vallás szerint gyakorolták hitüket, attól függően, hogy lelkészük, földesuruk a lutheri vagy a kálvini irányt követte-e GYULAI ÉVA: Szűrszabók és posztószabók Gömörben a 16-19. században. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XLIV. Miskolc, 2005. 105—126. p.
