Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon
Tolerancia és intolerancia aló. századi Magyarországon 79 hangulatú tárgyalásain kijelentette: „Királyi tisztünknél és hivatalunknál fogva minden vallást védeni tartozunk”.16 Vagyis az özvegy királyné a felekezeti ellentétekből mint minden vallás védelmezője lépett ki. A rendek pedig elfogadták őt ebben a szerepben. Katolikus utódai az ő példáját követték, amikor alattvalóikat a vallás ügyében nem háborgatták. A protestáns egyházak katolikus erdélyi patrónusai időnként európai összehasonlításban rendkívül szokadan módon jártak el. lg)' Báthory István például 1571-ben mint Erdély uralkodója megerősítette az első választott antitrinitárius szuperintendenst hivatalában. Történetírók gyakran elfelejtik, hogy Erdély katolikus uralkodók alatt lett egész Európából odagyűlt szabadgondolkodók és radikális reformátorok menedéke. A szabadgondolkodókról szólóan Dávid Ferenc szégyenteljes üldözése a leginkább ismert tény. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy Báthory oldaláról Dávid esetét nem úgy kellene-e nézni, mint az antitrinitarizmuson belük intolerancia tolerálását.17 A Habsburg királyok mindezzel szemben nem hoztak létre semmilyen hivatalos kapcsolatot protestáns csoportokkal vagy személyekkel. A második epizód, amit az elején leírtam, jól mutatja a vallás szerepét a király és a rendek viszonyában. Perényi a formákat tekintve a korban szokásos módon tárgyalt. Maga a pártváltoztatás gyakran ismétlődött és felette jövedelmező volt körülbelül 1526-tól az 1570-es évekig. A tárgyalások menetrendje is kialakult. A pártváltoztatásra kiszemelt urat a király megbízottja felkereste, ő pedig kijelentette, hogy milyen feltételekkel hajlandó az adott uralkodóhoz csatlakozni. Miután a feltételek felett megállapodtak, az átállás megtörtént. Aztán az egész folyamat még akárhányszor megismétlődhetett. Perényi esetében az volt a szokadan, hogy a vallásszabadság követelése fontos helyen szerepelt a feltételek között. Más alkalmakkor a fő követelések inkább világi jellegűek voltak. Olyasmi, mint valamilyen kétes örökség biztosítása vagy házassági szerződés jóváhagyása; a tárgyalásokon általában szemérmetlenül szerepeltek anyagi követelések. Az összeomlás szélén álló országban a kívülállók rendszerint viszolyogva nézték ezeket az alkudozásokat. A Balassi Menyhárt áruitatása című darab szemléletesen ír le egy ilyen huzakodást, és pontosan ábrázolja az esetet szemlélők viszolygását. 1569-ben jelent meg. Perényi, miután vallásgyakorlata szabadságát rögtön a tárgyalások elején biztosította, más urakhoz hasonló követelésekkel állt elő. Feltételei listájáról fennmaradt egy irat. Itt már a vallási követelés a nyolcadik helyen van, előtte és utána megszokott követelésekről, hivatalok, cím, birtokok biztosításáról volt szó. Ebben az összefüggésben azonban nem Perényi 16 Erdélyi országgyűlési emlékek. II. köt. Kiad.: SZILÁGYI SÁNDOR. Bp., 1877. 78. p. 17 Ezzel a kényes üggyel foglalkozott: BALÁZS, MIHÁLY: Defensio Francisci Davidis. Ed.: DÁN, Robert. Bp., 1983. vil-xxxvui. p.
