Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon
80 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) erkölcse számít vágj’' vallásos meggyőződése, hanem az, hogy tárgyalásai nagyon jól példázzák a király és a rendek kapcsolatát, illetve a király és a rendek kapcsolatában a vallás szerepét. Perényinek a vallásszabadságra vonatkozó követelése a tárgyalások során könnyen azt a benyomást keltheti, mintha Ferdinánd támogatóinak körét a római katolikus egyházhoz való tartozás jelölte volna ki. A valóságban nem így volt, jóllehet a magyar történetírás hagyományos képe szerint a Habsburg uralkodók, mint a katolicizmus természetes védelmezői, következésképpen a protestantizmus ellenségei és üldözői működtek. Evangéliumi szellemű embereket nem tűrtek országaikban. Nem vitatom, hogy szívesen vették volna fel ezt a szerepet, itt azonban politikai cselekvésekről beszélek, nem pedig felekezeti meggyőződésről. Ferdinánd politikai okból biztosította Petényi vallásszabadságát, maga Perényi Péter pedig pontosan tudta, hogy 1540 körül a királyt támogatók többsége ugyanolyan értelemben voltak katolikusok, mint ő, vagyis az Evangélium szellemében. Thurzó Elek, Ferdinánd pártjának egyik vezetője, aki Perényivel tárgyalt, Mária királyné budai udvarának ahhoz a részéhez tartozott, amelynek a tagjai annak idején már az 1520-as években Lutherrel rokonszenveztek. Egy évtizeddel később Eck Bálint, aki nem engedte magát pappá szentelni, a Thurzó birtokán fekvő pápai iskola iskolamestere volt. Nagyjából ugyanakkor határozta el Thurzó birtokain egy csoport lelkész, hogy az Evangéliumot „doktor Luther és Melanchton Fülöp szellemében,, fogja magyarázni.1* Ilyen döntés Thurzó Elek hallgatólagos jóváhagyása nélkül aligha születhetett. Ferdinánd pártjához tartozott az 1540-es években Révay Ferenc, aki két évvel korábban Lutherrel az evangéliumi tanítások egyik részletéről levelezett. A király nem egyszerűen jó kapcsolatot tartott fent vele, de 1542-ben országos tisztségre, nádori helytartóságra is kmevezte. Aztán következetesen Ferdinánd mellett állt 1536-tól kezdve Nádasdy Tamás, aki erazmista és lutheri szellemű értelmiségiekkel érintkezett. Ferdinánd 1554-ben nádornak jelölte, a rendek pedig természetesen megválasztották. Az első protestáns szellemű magyar teológiai munka Frangepán Ferencnek, Ferdinánd egyik tanácsosának támogatásával jelent meg. Semmi jele nincs annak, mintha I. Ferdinánd hívei felekezeti meggyőződését befolyásolni vagy a belső körtől a protestánsokat távol tartani igyekezett volna. A korona és a rendek viszonyában a vallásügy egészen a 16-17. század fordulójáig semmilyen feszültséget nem okozott. Nem mintha tökéletes összhang uralkodott volna. Az ellentétek egyszerűen más problémák köré csoportosultak. Sok viszály volt a bányák körül, amelyek itt éppen úgy, mint Európa-szerte kimerülőben voltak, vagy a költségvetés körül: a rendek arra gyanakodtak, hogy' a királyok a magyarországi jövedelmeket más 18 18 Az elhatározást rögzítő irat: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, VTT. Sxerk.: THURY Erili.!7.. Bp., 1908. 1-11. p. Az ott közölt dátum azonban téves.
