Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon
76 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) Ami az elsőt illeti, Wese szerint a sárospataki plébániatemplomban katolikus szertartás folyt, a kegyúr pedig, aki az érsek informátora szerint „lutheránus” volt, nem vett részt a szertartáson. Perényi felekezeti beállítottságáról több forrás is maradt fenn. 1539-ben egy pápai követ azt írta III. Pálnak, Perényi a legelvetemültebb lutheránus, Gálszécsi István pedig, ki Wittenbergben végzett, 1536-ban egy evangéliumi szellemű énekeskönyvet ajánlott Perényi Péternek. Talán még beszédesebb adat az, hogy eg)' másik Wittenberget járt lelkész, Siklósi Mihály 1532-től Perényi káplánja volt. Nincs azonban adat arról, mintha Siklósi Perényi hatalmas birtokának valamelyik plébániatemplomában is prédikált volna. Ez azt jelenti, hogy az evangéliumi szellemű „lutheránus”, számtalan plébániatemplom kegyura éveken át magánkegyességben gyakorolta a vallását, míg a templomokban katolikus szertartás folyt.8 Perényit jobbágyai soha nem vádolták intoleranciával. Ez nyilvánvaló eg)' vizsgálatból, amit néhány évvel a halála után királyi tisztviselők folytattak a birtokain. A zárójelentés igen sötét képet fest Petényiről, mint földesúrról.9 A jobbágyok számtalan súlyos sérelmet soroltak föl az adózás és a munkaszolgálatok terén, de egyetlen vallásügyi panasz sem hangzott el. Minthogy a királyi tisztviselők katolikusok voltak, a jobbágyok nyilván bizalommal beszéltek volna a Perényi által gyakorolt vallásüldözésről, ha lett volna ilyen. Perényi Péter nyilvánvalóan korlátlanul kizsákmányolta jobbágyait gazdaságilag, de hitét nem kívánta rájuk erőltetni. A 16. század magyarországi kegyurai többnyire ugyanilyen magatartást tanúsítottak. A reformáció Magyarországon erőszak nélkül terjedt el. Ezt bizonyítják azoknak a vizsgálatoknak a jegyzőkönyvei, amelyeket a lutheri eretnekséggel vádolt emberek ellen folytattak az 1520-as években. I0A vádak között szerepelt tiltott könyvek olvasása, távolmaradás a miséről, a böjt megtörése, valamint egyházi és világi törvények megsértése, de papok, szerzetesek vagy általában katolikusok elleni fizikai erőszak legjobb tudomásom szerint soha nem merült fel. Magyarországon rendkívül ritkán került sor spontán antiklerikalizmus kitöréseire. Ez kétségtelenül annak volt a következménye, hogy aló. század elején igen alacsony volt a szerzetesek száma. így az emberek ritkán találkoztak a szerzetesi élet gyakorlatával. Másrészt az egyház képviselőinek igen nagy része csatlakozott a reformációhoz. Közhely a magyar történetírásban a ferences rendűek nagy reformációs szerepe. Ezt a helyzetet tükrözik a perek jegyzőkönyvei is. Kiderül belőlük, hogy a Luther követésével vádolt személyek tekintélyes része pap volt vagy szerzetes, ami nem magyarországi sajátság. A reformátorok első nemzedéke mind római kaM Patak reformációjáról ld.: SZŰCS JENÓ: Sárospatak reformációjának kezdetei. In: A Ráday Gyűjtemény évkönyve, IJ. Bp., 1981. 7-56. p. 9 Az irat: Magyar Országos Levéltár, R 156. (= Urbaria et Conscriptiones.) 40/35. sz. 10 Az iratok: EEH. II. passim.
