Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon
Toleranda és intoleranda a 16. századi Magyarországon 77 tolikusként kezdte, nem meglepő tehát, hogy a hit első terjesztői Magyar- országon is, mint mindenütt, papok, szerzetesek és apácák voltak. Az az érzésem, hogy a magyarországi reformációra inkább a gúnyolódás, mint a fizikai konfrontáció volt jellemző. A reformátorok a humort használták, nem az erőszakot. Nagyon jellemző ilyen szempontból: a feljelentések szerint megvádoltak gyakran gúnyolták az egyháziakat. A gúny formájáról az iratok nem sok felvilágosítást adnak, de az a kevés, amit tudunk, azt mutatja, hogy gyakran az egyház női és férfi képviselőiről szóló gúnydalok énekléséből állt. Gúnyversek írásbeli titkos terjesztésével kezdődött, majd nyíltan énekelték a szövegeket például Brassóban és Szebenben, ahol 1524 során ilyen ügyben hosszas vizsgálat folyt. Ugyancsak gúnyolódó hangulatról szólnak tudósítások városi piactereken előadott szatirikus játékokról. Kettőt a kiváló tudós, Sztárai Mihály írt. Az egyik a cölibátust gúnyolta, a másik, a Comoedia lapidissima című a papok fölényes magatartását. Az 1550-es években ki is nyomtatták őket. Az ilyen színdarabok minden forrás szerint nagyon népszerűek voltak. A reformáció korának viszonylagos békéje Magyarországon össze- függött a kegyurak visszafogott magatartásával. Ahogyan fentebb jeleztem, ez a visszafogottság nem volt valamilyen felekezeti elkötelezettség része, hanem a kegyúr és a gyülekezet kapcsolatából következett. Magyar- országon az egyéni vagy testületi patrónusok felekezeti hovatartozásuktól függetlenül gyakorolták birtokaikon a jus patronatust.11 Ez a rugalmas vallásügyi szerkezet sokkal a reformáció előtt kialakult. A 13. század folyamán jelent meg, amikor görög ortodox románok jöttek Magyarországra. Rendszerint szervezett telepesek voltak, akiket a földesurak hívtak birtokaikra. A beköltözés egyetlen fázisában sem volt szó vallásváltoztatásról. A román közösségek minden korlátozás nélkül kaptak engedélyt templomok építésére és vallásuk gyakorlására.12 A görögkeletiek katolikus kegyuraság alatt éltek, templomaik kiváló és toleráns együttműködésről tanúskodnak. Sok szép középkori freskót Magyarországon ortodox templomban festettek. Az egyetlen középkori freskó, ami az Arpádház első szentjeit, Szent Istvánt, Szent Imrét és Szent Lászlót együtt ábrázolja, a kristyáni vagy cripiori, ma Romániában lévő templom falán maradt fenn. Nehéz lenne bizonyítani, hogy aló. század magyarországi kortársai a katolikus és ortodox, illetve a katolikus és protestáns kapcsolatot hasonlónak érzékelték. Az viszont bizonyos, hogy a patrónus és a templom felekezeti különbsége a reformáció idejére jól bevált gyakorlattá vált. A továbbiakban mind a katolikusok, mind a protestánsok követték. A tények ezt mutatják, jóllehet a reformációt Magyarországon sokszor úgy 11 A jus patronatus és a földesuraság összefüggése Magyarországon különbözött a nyugat-európai gyakorlattól. KOLLÁNYI FERENC: A magán kegyúri jog hazánkban. Bp., 1906. 13-15. p. 12 MÁKKÁ! LÁSZLÓ: Görögkeleti román papok és templomok. Tn: Erdély története. Főszerk.: KÖPECZI BÉLA. Bp., 1986. 394-400. p.
