Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra 159 Volt, ahol ezt felsőbb, püspöki utasításra tették a vidéki katolikus papok, mint például a Szombathelyi egyházmegyében, ahol már november 5-én egy egyházmegyei papi értekezleten kidolgozták a választási előkészület programját: „1. Választójogról felvilágosítás. 2. Általános program: Keresztény demokrácia. Részletes program alkalmilag a központból. 3. Nemzetiségi vidéken autonóm program is. 4. Jelöltek konsignálása. Ha intelligens demokratikus gondolkodású nem volna állítható, akkor a népből érdemes egyén.”5 Bár az irat külzetén semmi további utalás nincs a program további sorsára nézve, de minden valószínűség szerint ez az az „actio”, amelyet a körmendi alesperesi kerület őszi koronagyűlésén november 28-án felolvasott az elnök az egybegyűlt papoknak és erről szól Huszár Mihály esperes is november 21-én a sárvári koronán, mint bizalmas információról.6 De a legtöbb helyen ehhez felsőbb utasítás sem kellett, különösen a római katolikus alsópapság magától is szervezte faluja népét a keresztény politikai erők számára, például a baltavári plébánosnak sikerült elérnie, hogy községe népe kijelentette: követelni fogja, hogy ne csak a szociáldemokraták intézhessék az ország sorsát, hanem a földműves nép is.7 Persze nem véletlen, hogy ebben főleg a katolikus papság jeleskedett, ugyanis nekik már „készen volt” a Keresztényszociális Párt, melynek érdekében szervezkedhettek, míg a protestánsoknál távolról sem volt ilyen egyszerű a helyzet, mint lentebb látni fogjuk. Az ország minden részéből hallunk arról, hogy a katolikus papok a szociáldemokraták növekvő befolyása ellen a népet próbálták a keresztény eszmeiségnek megnyerni — még ha nem is kimondottan a Keresztényszociális Párt mellett agitáltak —, általában őket különböző hangsúlyozottan keresztény egyesületbe tömörítve, illetve a megfelelő sajtótermékkel ellátva, de még az is felmerült, mint hatékony módszer, hogy a népnek olvassák fel a szociáldemokrata orgánumok az egyház és vallás ellen írt véresszájú cikkeit.8 Sokszor még a szószéket is felhasználták az agitációra, például Pécsett Martinovich Sándor jezsuita atya a székesegyházban nagy hallgatóság előtt a választásokról beszélt,9 a ferences templomban pedig a Népszava ellen prédikáltak10 — nem Szombathelyi Püspöki és Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalani Levéltár (továbbiakban: SzPL.) AC 5949/1918. sz. 6 SzPL. AC 5100/1918. sz. 7 SzPL. AC 5452/1918. sz. Például: Veszprémi Érseki és Fókáptalani Levéltár (továbbiakban: VÉL.) AD 358/1919. sz.; Győri Egyházmegyei Levéltár (továbbiakban: GyEL.) Hgyházkorm. 310/1919. sz.; Kassai Püspöki Levéltár (továbbiakban: KPL.) Ord. Épp. Cass. 6404/1918. sz., 6506/1918. sz.; Székesfehérvári Püspöki és Székes káptalani Levéltár (továbbiakban: SzfvPL.) Egyházig. No. 4690. 2856/1918. sz.; Pécsi Püspöki Levéltár (továbbiakban: PPL.) Esp. 1918 Valpó; Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (továbbiakban: KFL.) I.l.b Úszód 739/1919. sz. 9 Pécsi Káptalani Levéltár (továbbiakban: PKL.) Szónyi Ottó hagyatéka. Visy László naplója. 1919. január 2. '° PPL. 4894/1918. sz.
