Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
160 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) mintha Zichy Gyula püspök ezt helyeselte volna, hiszen a női szavazatokért indított küzdelmet sem engedte a templomokban.11 Sopron vármegyében is előfordult, hogy a papok és a tanítók a templomot, illetve az iskolát használták fel agitációs célokra, politikai tartalmú beszédeket mondva a szószéken és a gyermekekkel a szülőknek röplapokat küldözgetve, ami ellen a főispán erélyesen tiltakozott is Fetser Antal győri püspöknél.12 A vidéki, helyi katolikus lapok sem voltak restek és csak úgy ontották az agitációs cikkeket.13 Az megcáfolhatadan tény volt minden vallását komolyan vevő ember számára, hogy a vallásos erőket meg kell szervezni és szilárd blokként kell állítani a választásokon a Szociáldemokrata Párt, mint az egyetlen komoly és veszélyes ellenfél ellen. (Meg kell jegyeznünk, hogy itt nemcsak a szociáldemokraták vallás- és egyházellenességéről volt szó, legalább annyira elítélték a keresztény körök az internacionalizmusukat is, és nemcsak a vallást, hanem a magyar nemzettudatot is igyekeztek védeni tőlük.) Erre azonban több lehetőség is kínálkozott. A katolikusok helyzete egyértelmű volt, nekik már 1895 óta volt hitvallásos katolikus pártjuk és 1918-ban a Keresztényszociális Párt — a csekély jelentőséggel bíró ún. „újjászervezett” Magyarországi Keresztényszocialista Párt mellett — is teljesen megfelelt arra a célra, hogy a választásokon mögéje tömörüljenek a szociáldemokráciával szemben. A Keresztényszociális Párt belső pártéletéről időszakunkban itt nem szeretnék bővebben szólni, egyrészt mert ezt már megtette Gergely Jenő,14 másrészt pedig mert nem tartozik szorosan témánkhoz. Röviden csak annyit említenék meg, hogy már október utolsó napjaiban felmerült, hogy a párt együttműködne Károlyiékkal, de ezt akkor a szociáldemokrata politikusok meghiúsították. A forradalom győzelme után a Keresztényszociális Párt is csatlakozott a Magyar Nemzeti Tanácshoz és tagjai közül — igaz, nem a párt, hanem a Katolikus Népszövetség nevében15 — Zboray Miklóst behívták a tanács intézőbizottságába, a nagyválasztmányába pedig Huszár Károly, Haller István, Ernszt Sándor, Vass József, Giesswein Sándor és Tuti Béla került be a párt tagjai közül. A párt támogatta az új polgári demokratikus rendszert, egyes tagjai a tényleges politikai hatalomból is részt kaptak — Beniczky Ödön és Bartos János Esztergom illetve Bars vármegye főispán-kormánybiztosa lett, Persián Adám pedig a katolikus ügyek kormánybiztosa — sőt, szó volt Huszár " PPL. 1918/XVII. sz. körlevél. GyEL. Egyházkorm. 1863/1919. sz. Például: Pécsi Újlap, Dunántúl, Kalocsai Néplap, Fejérmegyei Napló, Dunántúli Hírlap, Szombathelyi Újság, stb. GERGELY Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon, 1903-1923. Bp., 1977. (továbbiakban:, Gergely 1977.) 82-108. p. Alkotmány, 1918. november 6. 3. p.
