Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
96 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) sét ugyanis világi papok hiányában a feladatra alkalmas világiakra kényszerültek bízni, akik az egyházmegye első emberétől kapott engedély — az ún. licentia — birtokában tettek eleget a feladatuknak. Legfőbb kötelességük az egyházközség összefogása és irányítása, a keresztelés, esketés, temetés ill. más funkciók ellátása, feltéve, hogy az nem igényelte felszentelt világi pap közreműködését. A licenciátusnak nevezett világi segítők így egyebek mellett nem áldoztathattak, és a prédikáció tilalma értelmében a szentbeszédeknek is csak a felolvasására nyertek jogot. Az intézmény fénykora a 17. századra esett, még ha a licenciátusok száma és jelentősége a papképzés folytonossága miatt a század végére némileg csökkent is. Keszthely vártartomány falvainak plébániáját adminisztrálok neve mellett álló tisztségnév ill. cím tüzetesebb vizsgálata az elmondottakkal összefüggésben nem mellékesen egy anomáliára is fényt derít. Szántó lakóinak lélekgondozó ja, Kardos István 1689-ben és a rákövetkező évben is a település plébánosaként vetette papírra nevét, míg 1676-ban, működése első évében a licenciátus tisztségnevet illesztette neve mellé.50 Kardos István tehát kezdetben csak laikusként kapott felhatalmazást a hívek lelki gondozására. Természetesen felmerül a lehetőség, hogy utólag vette fel az egyházi rendet és titulatúrájának megfelelően plébánosként folytatta működését a zalai településen. Ennek azonban ellentmond, hogy a nevezett 1692 májusában is licenciátusként írta alá nevét, következésképp korábban önkényesen és jogtalanul nevezte magát a falu plébánosának.51 Esete abban a vonatkozásban mindenképpen tanulságos, hogy a plébániák vezetője neve mellett álló tisztségnév minden esetben további vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze. A Keszthely vártartományához tartozó települések kapcsán napvilágra került nevek és tisztségek esetében azonban sajnálatos módon a szórványos forrásanyag okán rendszerint nem nyílik mód kont- rollvizsgálatok elvégzésére. Hollósy Gergely tomaji licenciátus nevének 1686 májusi, előzmények nélküli felbukkanása ugyanakkor éppen ezek szükségességére világít rá. A nevezett működésének helyszínéül szolgáló település a jelzett időpontban már pusztán állt és nem csupán annak adójogi értelmében.52 Keszthely vártartomány településegyüttesének kötelékén kívül, de a végvárváros szűkebb körzetében működő licenciatúrák főbb ismérveinek összevetése is módot ad általános érvényű következtetések levonására. Kardos István, a már megismert szántói licenciátus és a Keszthelyhez közeli Németpáh plébániáját 1653 és 1677 között vezető Vidóczy Balázs hivatalviselése között közös vonás az egy évtizedet meghaladó időtartam.53 50 MOL. P 235. 3. cs. No. 599b.; Uo. 19. cs. No. 2206.; Uo. 17. cs. No. 1835. 5' MOL. P 235. 18. cs. No. 1880. MOL. P 235. 18. cs. No. 2138. Nem zárható ki azonban az az eshetőség sem, hogy Hollósy Zala megye másik, ugyancsak Tomaj településnevet viselő településen látta el feladatát. SZÁNTÓ Imre - Szántó ENDRE: Alsópáhok és Felsőpáhok története. Alsópáhok, 1990. 83. p.; PFEIFFER, 1987. 1080. p.