Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében 95 századvégi nagy háború első éveiben osztozott sorsukban.43 Egregyen — jóllehet a település nem tartozott a keszthelyi vártartományhoz — ugyancsak jelentős katolikus közösség élhetett a század első felében. Keszthely kapitánya testamentumában ugyanis a falu papja is szerepelt, mégpedig a négy forinttal jutalmazott egyháziak sorában. Rövid idő leforgása alatt azonban Egregy is elvesztette a századelőn még nagyszámú úrbéres népességét. Plébániája fennállását igazoló 1642. évi dátum így alighanem működésének utolsó ismert éve is egyben. Összegezve az elmondottakat, a veszprémi egyházmegye 17. században működő plébániáinak száma tehát újabb tagokkal gyarapszik, ami a helytörténed kutatások nélkülözhetetlenségére és hiányosságaira egyaránt felhívja a figyelmet. Részint éppen a helytörténetírás által ismertté vált példák nagy száma okán ugyanakkor azon véleményünknek is hangot kell adnunk, hogy a 17. század derekán a zalai főesperességhez tartozó plébániák számát az egyháztörténetírás némileg alábecsülte.44 Az egyházmegye török megszállás alá nem került plébániáinak számát legfeljebb két tucatra tevő becslés nagyságrendje azonban vitán felül helytálló.45 Félreértésre adhatott okot, hogy az egyidejűleg fennálló plébániák száma ennél nyilvánvalóan alacsonyabb volt, ami kétségkívül rontotta — az amúgy is csak az egyházmegye többi főesperességével összevetésben — jónak tűnő mutatókat. A vizsgálatok ugyanis arra is rámutattak, hogy a zalai főesperesség mind a plébániák, mind az azokat vezető lelkipásztorok számát illetően kivételezett helyzetben volt az egyházmegye többi területéhez képest.46 Magyarázat lehet erre, hogy a Kanizsát övező határsávtól eltekintve a megye területe tartósan nem került oszmán fennhatóság alá. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a veszprémi egyházmegye egyidejűleg működő plébániáinak száma a még feltárásra váró esetektől függedenül is lényegesen magasabb volt a vezetésükre hivatott, felszentelt papokénál, ami az egyházmegye határvidéki jellegével is összefüggött.47 A 17. század végére jellemző, javuló tendencia mellett is a század egészéből mindössze 56 plébános nevét tárta fel a kutatás, pedig ebben számban a plébániákon tevékenykedő kanonokok is benne foglaltatnak.48 A 18. század közepéig fennálló licenciátusi intézményt éppen a papi utánpódás nyomasztó hiánya hívta életre, feltehetően még a mohácsi csatavesztést követő évtizedekben, bár kiforrott formájában csak a 17. század elején lép elénk.49 A megyésfőpásztorok főként a hódoltsági és peremvidéki plébániák vezetéMOL. P 650. 4. cs. 1691. fol.10. 44 Molnár, 1998. 78. p. 45 Uo. 46 KÖRMI'.NDY, 1989.426-427. p. 47 Uo. ” Uo. JUHÁSZ KÁLMÁN: A licenciátusi intézmény Magyarországon. Bp., 1921. (továbbiakban: JUHÁSZ, 1921.) 19-21. p.
