Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében

92 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Keszthely vallási viszonyai a török korban Keszthely katolikus jellegének meghatározásánál nehezebb feladat azon­ban választ adni arra a nyilvánvalóan felmerülő kérdésre, hogy a tóparti vá­rosban miért nem tudott gyökeret ereszteni a reformáció. A kérdésfelvetés azért is indokolt, tekintve, hogy a hódoltságban ill. annak peremvidékén fek­vő, többségében katolikus — de legalábbis jelentős katolikus lakosságú — me­zővárosokban (Gyöngyös, Szeged, Kecskemét) az egyházi intézmények ill. vi­lági papság nagyszámú jelenléte jelölhető meg a hitelvek megmaradásának döntő okaként.23 Keszthely esetében azonban a ferencesek 1548 körüli távo­zása ill. a rend 1723. évi visszatelepülése között a városban nem működött egyházi intézmény, leszámítva természetesen a település egyetlen plébániá­ját.24 Keszthely végvárváros lakóinak lelki gondozása a feladatát egyedül ellátó plébánosra hárult, aki a polgárvárosban élő híveknek is rendelkezésére állt, tekintve, minthogy a két ikertelepülés továbbra is egyetlen plébániához tarto­zott. Bizonyosnak látszik ugyanakkor, hogy a keszthelyi plébánia a hívek nagy száma ill. a kecsegtető javadalomviszonyok miatt huzamosan nem maradt be­töltetlen, ami a nyomasztó paphiány ismeretében elismerésre késztető ered­mény. Káplán hiányában a lelkipásztor munkáját egyedül az iskolamester se­gíthette, aki minden valószínűség szerint a plébániai iskolát irányította. Utób­bi tisztség betöltésének rendszerességét illetően mindazonáltal kételyek me­rülhetnek fel, tekintve hogy a 17. századból mindössze két ludimagister mű­ködése igazolható.25 Egyikük működését egyébiránt maguk a keszthelyiek szabták rövidre azzal, hogy meggyilkolták kegyvesztetté lett iskolamesterü­ket.26 A veszprémi egyházmegyében az obszerváns ferencesek sümegi megte­lepedése (1652) előtt közel egy évszázadig nem működött szerzetesrend sem.27 Következésképp a Ferenc-rendiek lelkipásztori tevékenységének csak az évszázad második felében lett célállomása a település. A Balaton-parti vá­rosban csak rendszertelenül, inkább csak átutazóként felbukkanó és rövid ideig időző ferences vagy pálos testvér hatása sem lehetett számottevő.28 Az elmondottak így áttételesen éppen a plébánia hivatal ill. az azt viselő lelkipász­tor működésének jelentőségére világítanak rá, bizonyságául annak, hogy a vá­ros egyetlen plébánosa eleget tudott tenni a tisztségével és személyével szem­ben támasztott elvárásoknak. Keszthely végvár- és polgárváros ill. a környező települések sajátos val­lási viszonyait illetően a település birtokosainak felekezeti hovatartozása bizo­nyult meghatározónak. A Balaton-parti várost 1600-ig kizárólagosan birtokló MOLNÁR Antal: Tanulmányok az alföldi katolicizmus török kori történetéhez. Bp., 2004. (továb­biakban: Molnár, 2004.) 107. p. 24 P.TAkAcS-PFEIFFER,2001. 185. p. 25 MOL. P 235. 18. cs. No. 1908. 26 MOL. MKA. E 41. (= Litterae ad cameram exaratae.) 64. cs. 1676. No. 350. 27 Molnár, 1998.79. p. 28 Molnár, 1998. 85. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom