Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében 93 Pethő család a Mohácsot követő évtizedekben ugyanis nem szegődött az új vallási tanok követőjéül, jóllehet a nemesség tömeges áttérése nyomán a jelzett időpontig az ország lakosságának mintegy 90%-a elhagyta a katolikus hitet.29 A Nádasdy, Zrínyi, Batthyány, Bánffy főúri családok reformációhoz csatlakozásával a Dunántúl nyugati sávjában fekvő nagykiterjedésű birtokaik népessége is a formálódó evangélikus egyház híveinek számát gyarapította.30 A középbirtokos nemesség körében hasonlóképpen nagy volt az áttérési hajlandóság, bár sokan közülük a reformáció helvét irányzatát tették magukévá.31 A katolikus hit megőrzése tehát láthatólag rendhagyó magatartás volt a Zala megye közéletében meghatározó szerepet játszó család részéről. Mutatja ezt az is, hogy a hasonló példák száma országos viszonylatban is szerfelett csekély.32 A Pethők — sokkalta inkább politikai, mintsem vallási megfontolásból született — döntése alattvalóik körében is megállást parancsolt az új tanok terjedésének. Tátika és Rezi várak (1589. évi pusztulásuk után Keszthely végháza) köré szerveződött zalai birtokkomplexumuk így a katolicizmus kevés megmaradt dunántúli hadállásai közé tartozott, a török kor egészén át. A 17. században beállt gyökeres birtokjogi változások ugyanakkor látszólag kedveztek a protestáns tanok térnyerésének, éppen azáltal, hogy a Pethő család addig kizárólagos birtokjogán rést ütött a nőági örökösödés. Keszthely városában és a környező településeken ugyanis a Bakács, Darabos, Sárkány, Lengyel, Falussy és más családok is örökrészhez jutottak.33 Felszínes vizsgálat után is megállapítható azonban, hogy a felsorolt családok férfitagjainak meghatározó többsége (ekkor már) a katolikus hitelveket vallotta magáénak.34 A század első felében — éppen a fentebb említett mágnás famíliák visszatérítésével — lendületet vett rekatolizáció így a végvár- és polgárváros felekezeti megoszlását számottevően nem módosította.35 Keszthely mezővárosában, mely tehát a reformáció tanaitól terjedésének első hullámakor földesúri akarattal zárkózott el, az új vallási áramlatok láthatólag később már nem tudtak átütő eredményt elérni. A Balaton-parti oppidum (ellenpéldája így ismételten a korai földesúri reformáció jelentőségét húzza alá, rávilágítva arra is, hogy aló. század közepére kialakult felekezeti viszonyok a török kor egészére meghatározónak bizonyultak. 29 A Gersei Pethők genealógiájára ld.: SZATLÓCZKI GÁBOR: A tátikai vár históriája. A Gersei Pethő család és tátikai uradalmuk története. Zalaszántó, 2002. 98-150. p. KARÁCSONYI JÁNOS: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Bp., 1985. (továbbiakban: KARÁCSONYI, 1985.) 124. p. PAYR SÁNDOR: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. Sopron, 1924. 589. p.; THÚRY ETELE: A Dunántúli református egyházkerület története I. (Reprint) Pozsony, 1998. (továbbiakban: THÚRY, 1998.) 32. p. 32 Karácsonyi, 1985.124. p. 33 VÉGH, 2004. 55-58. p. Bakács 1. Sándor (kapitány 1606-1626) a vártartomány legnagyobb hányadának birtokosa egy vitatható hitelességű beszámoló szerint 1622-ben az evangélikus hitről tért át a katolikusra. MOLNÁR ANTAL: A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon. Bp., 2003. (továbbiakban: MOLNÁR, 2003.) 141. p. 35 Karácsonyi, 1985.138. p.
