Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében 91 fegyveresek jelenléte is.19 Jóllehet a felekezetek híveinek számarányát tekintve rendszerint csak feltevésekre hagyatkozhatunk, több mint valószínű, hogy a protestantizmus követői alkották a többséget. Közülük is az egyik hívei legalábbis meghatározó hányadát tehették ki egy adott végvár helyőrségének. A katolikus katonaközösségek azonban, még ha kisebbségi létbe szorulva is, már pusztán létezésük okán is meghatározó jelentőségűek. Mutatják ugyanis, hogy a végházak helyőrségének összetétele nem csak társadalmi, hanem vallási tekintetben is meglehetősen heterogén volt, egy adott végház falain belül is. Keszthely végvárváros és népes helyőrsége esetében a vallás szabad megválasztásának és gyakorlásának törvény adta joga tehát protestáns dominanciát kellene hogy valószínűsítsen, különösen a térség vallási megoszlásának ismeretében. A 17. századra megszilárdult szervezetű evangélikus és református egyház közül Zala ill. Veszprém megyében előbbi mondhatott magáénak erős pozíciókat. Kálvin tanai és egyháza ellenben inkább ,az egyházmegye török uralom alá került főesperességei (Pilis, Fejér, Somogy) területén nyert meg tömegeket, de a Balaton-felvidéken is nagy számban akadtak követői.20 Ezért is meglepő, hogy a település — mint láttuk, túlnyomórészt fegyverforgató — lakossága kevés kivétellel katolikusnak vallotta magát. A Balaton-parti városban a katolicizmus ráadásul egyeduralkodó, legalábbis a szónak abban az értelmében, hogy protestáns egyházközség vagy akárcsak prédikátor működésének a 17. század egészében nem találni nyomát. A szomszédos polgárváros vallási viszonyait illetően is árulkodó, hogy az önállósodott település a katolikus mivoltát külsőségekben, nevezetesen a pecsétnyomóján is kifejezésre juttatta.21 Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy református vagy evangélikus hitközség hiánya nem más felekezethez tartozó polgárok hiányát jelend. Keszthely két ikertelepülésén is éltek protestáns hívek, a katolikus vallás dominanciája azonban vitán felül állt.22 Keszthely mezőváros példájából következőleg tehát az egyházmegye egyes települései megmaradtak a katolikus hiten, ami már csak a kivétel erejénél fogva is indokolja a Bala- ton-parü mezőváros vallási viszonyainak vizsgálatát. 19 Kiragadott példaként: ERDÉLYI LÁSZLÓ: A tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága 1055-1701. Bp., 1908. (A pannonhalmi Szent Benedek Rend története X.) 230. p.; IVÁNYI. 28-29. p. stb. P. TAKÁCS Ince - PFEIFFER JÁNOS: Szent Ferenc fiai a veszprémi egyházmegyében a 17-18. században. 1. kötet. Pápa-Zalaegerszeg, 2001. (továbbiakban: P. TAKÁCS-PFEIFFER, 2001.) 210-217. p. A veszprémi egyházmegye török kori viszonyaira ld. még: KÖRMENDY JÓZSEF: A veszprémi r.k. egyházmegye állapota a török hódoltság végén. In: a Dunántúl településtörténete VII. Falvak, városok és puszták a Dunántúlon (XI-XIX. század). Szerk.: SOMFAI BALÁZS. Veszprém, 1989. (továbbiakban: KÖRMENDY, 1989.) 430. p. Újabban, átfogó jelleggel: MOLNÁR ANTAL: A veszprémi egyházmegye a török hódoltság idején. In: Veszprém a török korban. Szerk.: TÓTH G. PÉTER. Veszprém, 1998. (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9.) (továbbiakban: MOLNÁR, 1998.) 70-86. p. Körirata: „SRomano Catholicum Oppidum Kezthel 1623” MOL. P 235. 18. cs. No. 1897., 1992. 22 P.TAkáCS-Pfeiffer, 2001. 374-377. p.